"...Egy bizonyos idő elteltével, az Ember megtanulja észlelni a szubtilis különbséget, egy kéz támogatása és egy lélek megláncolása között, megtanulva azt, hogy a szeretet nem annyit jelent mint valakivel lefeküdni vagy, hogy van melletted valaki és nem azonos a biztonság állapotával, ily módon az ember elkezdi megtanulni, hogy a csókok nem kontaktusok és az ajándékok nem ígéretek.... Így hát az ember elkezdi elfogadni felemelt fejjel és tágra nyitott szemmel bukásait, megtanulva, hogy minden utjait a Most-ra alapozva kell felépítenie, mivel a holnap talaja túl bizonytalan a tervezéshez... és a jövőnek mindig számtalan változatai vannak, melyek azonban félúton megállnak..... És egy idő után, az ember megtanulja azt is, hogy ami túl sok, legyen bár a Nap életet adó melege is, – éget és megszenesít. Ekkor elkezdi beültetni saját kertjét, önnön lelkét díszítve, ahelyett, hogy arra várakozna, hogy virágot hozzon neki valaki, és megtanulja azt, hogy rendelkezik az