Harmónia Minden Szinten

"A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig.  A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk." (Vida Ágnes)

"Mi az, ami a jövőből akadályozza fejlődésünket, a szellemiséghez való felemelkedésünket?  Elég, ha azokra az érzésekre gondolunk, amelyek a lelkünket rágják és amelyekről már beszéltünk: az ismeretlen jövőtől való aggodalomra és félelemre.  Vajon van-e valami, ami az ismeretlen jövővel szemben a biztonságérzés erejét öntheti lelkünkbe?  Igen, van.  De csak akkor fog helyes módon hatni lelkünkben, ha imahangulatként lép fel.  Az alázat érzésének nevezhetnénk azzal szemben, ami a jövő sötét öléből jön felénk.  Félre ne értsük egymást ezzel kapcsolatban! Nem akármilyen alázatról zengünk itt dicshimnuszt, hanem egy egészen speciális alázatról van szó: az avval szembeni alázatról, amit a jövő hozhat számunkra.  Aki aggodalommal és félelemmel tekint arra, amit a jövő hozhat számára, az akadályozza fejlődését, akadályozza lelki erőinek szabad kibontakozását.  Semmi sem akadályozza tulajdonképpen lelki erőink szabad kibontakozását annyira, mint a jövőből lelkünkbe áradó ismer

"Életünknek vannak olyan pillanatai, melyeket soha el nem felejtünk, örökre velünk vannak, mert annyira különlegesek, egyediek, megismételhetetlenek. Ha rájuk gondolunk, észrevétlen hálás a szívünk és megérintődünk. Kilógnak a hétköznapok üteméből."

„… az ember képes lesz visszatekinteni a jelenlegi inkarnációjára. Az előbb ábrázolt képességekkel együtt természetes képességként jelenik meg nem csupán a halál és az újraszületés közötti életre való emlékezés, hanem az előző életre történő visszapillantás is. És most arról van szó, hogy a mostani vagy a következő inkarnációnkban valami olyasmit alakítsunk ki, amire visszaemlékezhetünk. Az, amit mindennapi életünk során cselekszünk – ami újabb születésünk idején már réges-régen megsemmisült -, nos, nem ez lesz az, amire emlékezni fogunk. Csak arra leszünk képesek visszaemlékezni, ami benső lényünk központi erejében, énünkben történt. A mindennapi történésekre nem tudunk visszaemlékezni. Azt, ami jelenlegi inkarnációnkból a következőig fennmarad, azt most énünkben kell megragadnunk, átéreznünk.  Ha az ember nem használja fel helyesen ezeket az adományokat, akkor következő inkarnációjában rendelkezni fog ugyan a visszaemlékezés képességével, de ennek nem lesz semmi tárgya, m

"Láttam az Embert legmélyebb alakjában, Ismerem a világot a legalapvetőbb tartalmáig.  Tudom, hogy szeretet, szeretet a legmélyebb értelme  S hogy azért vagyok itt, hogy egyre jobban szeressek.  Kitárom karomat ahogy Ő tette. Szeretném, mint Ő, az egész világot átfogni." ✍️Christian Morgenstein

Takáts Péter A HARMADIK ADVENTI HÉT A BÁTORSÁGRÓL SZÓL Elérkezett a harmadik adventi hét, amikor a bátorsággal és a lelkierővel kell dolgoznunk. Most a szív erőihez, és a ritmikus rendszerhez kapcsolódó erénnyel van dolgunk, ami a bátorság erejében élő moralitáson keresztül közvetlenül az asztráltestünkhöz is kapcsolódik. Erről Rudolf Steiner egyik előadásában (GA170) azt mondja, hogy a „mellkasnak a szívet körülvevő része az a terület, ahova a lelkierő vagy a bátorság az emberi moralitás szférájából besugárzik. Azt mondhatjuk: ezáltal a moralitás, amennyiben tovább tud sugározni, elsősorban az asztráltestet ragadja meg és élettel tölti meg a mellkast a szívvel együtt.” A valódi bátorság tehát az ember szívéből jön. Arról az emberről, akinél ez az erény a hétköznapi életben megmutatkozik ezért szokták azt mondani, hogy „a helyén van a szíve”,. Ez a kifejezés elég pontosan visszaadja a bátorság lényegét. Ez ugyanis egy olyan embert jellemez, aki egy nehéz helyzetben nem húzó