Harmónia Minden Szinten

"A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig.  A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk." (Vida Ágnes)

"Mi az, ami a jövőből akadályozza fejlődésünket, a szellemiséghez való felemelkedésünket?  Elég, ha azokra az érzésekre gondolunk, amelyek a lelkünket rágják és amelyekről már beszéltünk: az ismeretlen jövőtől való aggodalomra és félelemre.  Vajon van-e valami, ami az ismeretlen jövővel szemben a biztonságérzés erejét öntheti lelkünkbe?  Igen, van.  De csak akkor fog helyes módon hatni lelkünkben, ha imahangulatként lép fel.  Az alázat érzésének nevezhetnénk azzal szemben, ami a jövő sötét öléből jön felénk.  Félre ne értsük egymást ezzel kapcsolatban! Nem akármilyen alázatról zengünk itt dicshimnuszt, hanem egy egészen speciális alázatról van szó: az avval szembeni alázatról, amit a jövő hozhat számunkra.  Aki aggodalommal és félelemmel tekint arra, amit a jövő hozhat számára, az akadályozza fejlődését, akadályozza lelki erőinek szabad kibontakozását.  Semmi sem akadályozza tulajdonképpen lelki erőink szabad kibontakozását annyira, mi...

"Életünknek vannak olyan pillanatai, melyeket soha el nem felejtünk, örökre velünk vannak, mert annyira különlegesek, egyediek, megismételhetetlenek. Ha rájuk gondolunk, észrevétlen hálás a szívünk és megérintődünk. Kilógnak a hétköznapok üteméből."

„… az ember képes lesz visszatekinteni a jelenlegi inkarnációjára. Az előbb ábrázolt képességekkel együtt természetes képességként jelenik meg nem csupán a halál és az újraszületés közötti életre való emlékezés, hanem az előző életre történő visszapillantás is. És most arról van szó, hogy a mostani vagy a következő inkarnációnkban valami olyasmit alakítsunk ki, amire visszaemlékezhetünk. Az, amit mindennapi életünk során cselekszünk – ami újabb születésünk idején már réges-régen megsemmisült -, nos, nem ez lesz az, amire emlékezni fogunk. Csak arra leszünk képesek visszaemlékezni, ami benső lényünk központi erejében, énünkben történt. A mindennapi történésekre nem tudunk visszaemlékezni. Azt, ami jelenlegi inkarnációnkból a következőig fennmarad, azt most énünkben kell megragadnunk, átéreznünk.  Ha az ember nem használja fel helyesen ezeket az adományokat, akkor következő inkarnációjában rendelkezni fog ugyan a visszaemlékezés képességével, de ennek nem lesz semmi tárgy...

"Láttam az Embert legmélyebb alakjában, Ismerem a világot a legalapvetőbb tartalmáig.  Tudom, hogy szeretet, szeretet a legmélyebb értelme  S hogy azért vagyok itt, hogy egyre jobban szeressek.  Kitárom karomat ahogy Ő tette. Szeretném, mint Ő, az egész világot átfogni." ✍️Christian Morgenstein

Takáts Péter A HARMADIK ADVENTI HÉT A BÁTORSÁGRÓL SZÓL Elérkezett a harmadik adventi hét, amikor a bátorsággal és a lelkierővel kell dolgoznunk. Most a szív erőihez, és a ritmikus rendszerhez kapcsolódó erénnyel van dolgunk, ami a bátorság erejében élő moralitáson keresztül közvetlenül az asztráltestünkhöz is kapcsolódik. Erről Rudolf Steiner egyik előadásában (GA170) azt mondja, hogy a „mellkasnak a szívet körülvevő része az a terület, ahova a lelkierő vagy a bátorság az emberi moralitás szférájából besugárzik. Azt mondhatjuk: ezáltal a moralitás, amennyiben tovább tud sugározni, elsősorban az asztráltestet ragadja meg és élettel tölti meg a mellkast a szívvel együtt.” A valódi bátorság tehát az ember szívéből jön. Arról az emberről, akinél ez az erény a hétköznapi életben megmutatkozik ezért szokták azt mondani, hogy „a helyén van a szíve”,. Ez a kifejezés elég pontosan visszaadja a bátorság lényegét. Ez ugyanis egy olyan embert jellemez, aki egy nehéz helyzetben nem húzó...