Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 2, 2012
    Kókuszos tekercs   Hozzávalók: A tésztához: 40 dkg liszt 25 dkg Rama margarin   4 tojás sárgája 2 dkg élesztő 1 dl tej A töltelékhez: 15 dkg kókusz 4 tojásfehérje 30 dkg porcukor Elkészítés: A lisztet és margarint összegyúrjuk, hozzáadjuk a 4 tojás sárgáját. Az élesztőt 1 dl cukros tejben felfuttatjuk, azt is hozzágyúrjuk. A töltelékhez összekeverjük a tojásfehérjéket a porcukorral, habbá verjük. Összeforgatjuk a kókuszreszelékkel. A tésztát vékonyka kinyújtjuk, megkenjük a kókuszos krémmel. Felcsavarjuk, kb. 1 cm széles szeletekre vágjuk. Az így elkészült csigákat kikent tepsiben közepes hőfokon aranybarnára sütjük (kb. 15 perc).
Látni... Végtelen mezőkön, a lét maga a tér, hol nincs idő meghitt csend honol Minden fán otthon van a lélek A kék égbolt a vászon Festője minden mesének Hol a szó fölös, az érzés különös Látni a szív szemével Érezni a lét minden sóhaját Teremtő a csend Alkot az ihlet szaván át Oly áldott, akár a megszentelt föld hol a tiszta hitnek magja kikel Idők sarja ringat karján Mint egyetlen gyermekét egykor anyám Ejtőzni e vég nélküli állapotba A szó elszáll, az érzés megmarad És ösvénye lesz, majd múzsája az alkotás szavának.  
        Halkan hulló falevelek       Lassan elmúlt a nyár, s vele sok álom odébb állt elröpül az idő messze tovaszáll, Akár a messziről jött hír szava már Hallani a jót, s a szépet élni Akár az álom mely régen ringatott már.   Szótlan az éj, és csöndes már Minden csoda Odaát Hinni a jót, tenni a hasonlót Adni a kincset, a sivatagba vinni vizet   Látni ahogy földre ér a Fény Érezni ahogy az Ég elkísér Követ a múlt, sietett a jelen A jövő Egét fürkészve átölel a csend.   A remény, mint olykor anyám átölel A hit táplál éltető szomjoltó erővel Hinni remélni, így kell élni Felhozni a fényt, akár a bányász a szént Felszínre hozni azt ami táplál-melegít.   Sötét a lent, és olykor magas a fent Dobban a szívünk a jobb időkre lent Fent van ami kell, és lent a lépteink követnek Haladunk az úton, néha derűsen könnyesen ha kell Talpra hív a Hon emléke, Könnyek közt a hit reménye Sírva nevetni, a s