Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május 28, 2017
Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.  (Andrew Matthews)
Minden egyes alkalommal, amikor panaszkodunk, tulajdonképpen azt mondjuk, hogy nem áll hatalmunkban változtatni a helyzeten. Ez természetesen butaság, mert nagy hatalmunk van. Ha panaszkodunk, azzal önmagunkat becsüljük alá. Nem merünk vállalni valamilyen kockázatot, vagy nem merünk megtenni valamit, amit meg kellene. A panaszainkkal mi is részévé válunk a problémának. Azt mondjuk: „Ez a probléma valós, én a foglya vagyok, és nem tudok rajta változtatni.” Éppen ellenkezőleg! (Chuck Spezzano)
"Hallgatom a szívem.  Ha majd egyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot.  Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet."  (Fekete István)
Az embernek nem a szépsége adja meg az értékét. Ez különösen fontos egy olyan világban, ami a felszínre, külsőségekre helyezi a hangsúlyt.
Képzeld el, hogy a világegyetem egy hatalmas forgó kerék. Jobban teszed, ha a dolgok közepén maradsz - a kerékagynál - , nem pedig a szélén, ahol felőrölne és megőrjítene a szédületes forgás. A nyugalom centruma pedig nem más, mint a szíved. / Elizabeth M. Gilbert /