Harmónia Minden Szinten

"Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik." " Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje."   ..

  .     " Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki." .  " A szavak csak olyanok, mint azok a kis kövek, melyeket a föld felszínén látsz, de amelyek mégis azt mutatják, hogy lent a föld alatt nagy-nagy sziklák vannak."  .......  .   "A rendes emberi életben az időnek nagyon színes és változatos jelentősége van. Az ember felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az idő mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepőt az ember életébe. Percről percre fűződnek egymásba a történések gyöngyszemei s még akkor is, amikor semmi sem történik, maga az időben rejlő lehetőség elég ahhoz,

  “Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.”  ( Márai Sándor: Füves könyv – A lelkiismeretről ) “Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert.&q

..    “Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.” ( Márai Sándor: Ég és Föld ) ...  “Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk."   .. “És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a

  Égig érő fák Égig érő fák lombján, magasba szállnak a csodák Oda, ahol a Lélek Otthona vár ránk. Emberi mivoltunk parányi csomagban, Halhatatlanságunk egy életben. Oly öröm, mely bennünk él, Mint tavaszban a csoda sarja Égig érő csodák, féktelen boldogság Otthona vár szívünk oltárán. Élni-égni szívből remélni, Abban élni, kit Önmagadban hagysz remélni. S, ha majd átsuhan egy féktelen kétely Életed ragyogásán (...) Érezd. És tudd, hogy vannak még Csodák Tudni az ész szavát, Élni a szív hangját Legyen lelked nemessége Oly Bibliád, mely sorai közt Rátalálsz az erőre, mely segít és felkarol, Átölel a Hitedben, Abban, mit százszor megtörsz. Kétséggel Önmagadban  Indulj el, hisz érzed,- Sorai közt Várnak Rád a Teremtő csodák.   ....  

....a rohanás nem hagy időt a fejlődésnek, hiszen csendben születnek a Csodák nem mindenki érdeke a napos oldal.   " Amikor egy másik emberrel beszélsz, belép a lelkedbe (te pedig az övébe), itt, a saját varázsvilágodban azonnal újrateremted őt. (...) A léleknek olyan rejtélyes működése ez, amelyről nemigen tudunk. Mindannyian teremtünk magunkban egy valóságot." Müller Péter

        Minden napnak megvan a maga varázsa, üzenete és tanulsága, hiszen életünk történései lépcsőfoka mindannak a szintnek melyet vállaltunk.  Kedves barátaim kérlek bennetek, nyissátok ki szíveteket, és szemeteket a jóra a ragyogásra, hiszen ki az aki ajkai panaszát nem osztaná meg mindenkivel? Ezen "túl" kell látni a felhők mögül mindig kisüt a nap :-) " NEM ELÉG hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe! Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe! Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe..."       Szepes Mária

A kristálykoponyák tudása   „Tudni akarjátok az eredetét ennek a tárolóedénynek, melyet ti „kristálykoponyának" hívtok... Elmondom hát nektek, hogy sok-sok évezreddel ezelőtt alkották, egy magasabb intelligencia tagjai... Egy olyan civilizáció alkotta, mely megelőzte azokat, akiket ti „majáknak" hívtok. A mi civilizációnk szintje, ahogyan ti mondanátok, „akkoriban", sok tekintetben fejlettebb volt, mint amilyen a tiétek most... Ez a tárolóedény tartalmazza sokak elméjét és az egy elmét... Nem az általatok „fizikainak" nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte... A világ java része, amit mi teremtettük, a szellem erejével jött létre. A szellem teremti az anyagot. Ti is meg fogjátok mindezt érteni, és a kristálytechnológia a maga részletességében is rendelkezésére fog állni azoknak, akik megértették... hogy a kristály az élő anyag, és hogy a szellem az anyag szerves része... Információt akarsz kapni a

   Fény.. Látni, ahogy földre ér a Fény, Érezni, ahogy az Ég elkísér. Követ a múlt, sietett a jelen A jövő Egét fürkészve - átölel a csend. A remény, mint olykor anyám átölel, A hit táplál éltető szomjoltó erővel. Hinni, remélni, így kell élni. Felhozni a fényt, akár a bányász a szént Felszínre hozni azt, ami táplál-melegít. Sötét a lent, és olykor magas a fent. Dobban a szívünk a jobb időkre lent, Fent van, ami kell, és lent a lépteink követnek. Haladunk az úton, néha derűsen - könnyesen, ha kell Talpra hív a Hon emléke, Könnyek közt a hit reménye Sírva nevetni, a sírig kitartani Így érdemes a Sors útját járni!   ...