Harmónia Minden Szinten

"Mindannyian vágyunk a békére, törekszünk rá, "teszünk " érte...fontos tudnunk a békéhez, a megbocsátáson keresztül vezet az út. A béke az az állapot, amiből bármit meg tudsz teremteni. Amíg háborog a belső, amíg a düh, a neheztelés mozgat ott bent, addig nincs béke. Addig minden, ami kint van erre rezeg rá. És ilyenkor a harag haragot szül, a düh dühöt szül és így tovább... A felismerése annak, hogy az univerzum azt adja, ami bent van Benned, arra rezeg rá, a megoldás. Ezen a ponton tudod megérteni és innen lecserélni ezt a pusztító energiát a szeretet energiájára. Nézz rá az életedre ma reggel ebből a nézőpontból! Kire, mire vagy dühös? Kell-e még ez a düh, harag, neheztelés vagy jöhet a béke? Bár nem mindig könnyű, de ez a fejlődés. Vágyunk valami nagy dologra, imádkozunk érte, de ez a nagy dolog. Amikor erre képes vagy, akkor ami utána jön, az valóban a csoda. Engedd meg magadnak ezt a megértést! Mi teremtjük a valóságunkat. A világ csak eljátssza Neked.

"Azért boldogtalan az ember, mert halhatatlan szelleme az érzékek béklyóiban sínylődik. Az isteni világosság el van zárva benne. Csak érzéki esze lámpafényénél botladozik vándorlásának útjain; szenvedély által kínozva, előítéletektől félrevezetve, tévedésektől elvakítva zuhan a nyomorúság egyik mélységéből a másikba. Boldogtalan az ember, mert beteg a teste és a lelke, és nincs Igazi orvossága sem a teste, sem a lelke számára." Reszelt: Felhő a szentély fölött 

"Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát." Márai Sándor