Harmónia Minden Szinten

. . .

A BARÁTSÁG EGY LÉLEK KÉT TESTBE SZAKADVA        ARISZTOTELÉSZ MEGHATÁROZÁSA a barátságról [melyet a címben olvasunk, s amit sokszor  "a barátság egy lélek, mely két testben lakozik"  formában szoktak magyarra fordítani; beszúrás: zsolo] lélekfilozófiai megközelítésben vetíti elénk az erények e jellegzetes megjelenését, ami alapvetően olyan kapcsolat feltételez, ahol a résztvevő felek kölcsönös önérvényesítése a cselekvés nélkülözhetetlen előfeltétele. Gyökérzetét tekintve ezt, az ember természetében rejlő, erkölcsileg érvényesülő hajlamok és adottságok együttállása hozza létre. A barátság olyan areté, [kiválóság, erény; beszúrás: zsolo] amely egy adott állapotot és tevékenységet egyszerre feltételez. A Nikomakhoszi etika [Arisztotelész etikai műve; beszúrás: zsolo] nyolcadik és kilencedik könyve foglalja össze a barátság lelki-szellemi összefüggéseit.   Arisztotelész szerint:   ...

                                     Újra itt van az Úrjövet időszaka, és újra ugyanúgy el is fog menni, mint tavaly, vagy tavalyelőtt? Néha félünk az ünnepléstől, mert túl gyorsan az utána következő hétköznapok sodrására gondolunk, és rossz ez így, hogy se az ünnep, se a hétköznap nem olyan hosszú, hogy kialakuljon egy normális emberi életritmusunk.                   Karácsony előtt már annyi a csillogás, hogy mire odaér a naptár, talán már bele is untunk. Ezen lehet bánkódni, de ha jól meggondoljuk, talán nem is baj ez: mert legalább szentestére már eltűnik minden oda nem való csillogás. Csak szelíd és természetes fények jelzik, épphogy áttörve az évszázados sötétséget, hogy megjött a fény forrása.             Gyönge ez a fény, vagy in...

                                                           „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.”   „Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította.”   „Lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen, a jellem maga az ember.”          ...