Harmónia Minden Szinten

Wass Albert: Nagypénteki sirató Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk... Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Judás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. mindég kettőt, soh'se hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, s amiként a világ halad: egyszer jobbról, egyszer balról fölhúzzuk rá a latrokat. Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat, mindég csak a legjobbakat. Majd, ahogy az idő telik, mint ki dolgát jól végezte: Nagypéntektől Nagypéntekig térdelünk a kereszt alatt húsvéti csodára lesve. Egyszer a jobbszélső alatt, másszor a balszélső alatt, éppen csak hogy a középső, az igazi, üres marad. Nincsen is keresz

                 Életünk léptei sokszor a saját árnyékunkon át vezet, de mily jó  az a Barát aki, éppen ott, éppen akkor jelenik meg amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Köszönettel tartozom egy kedves Barátnőmnek, aki a mai napon is, megmutatta azt a Bölcs mestert aki lelkében lakózik.       Idézem szavait:   ...ma legalább találkoztál valakivel, aki megértett. , ha az élet eljötnek találja az időt, megmutatja majd, hogy melyik a bal és melyik a jobb kezed.                  Legyen szép estéd " . Köszönöm :-)     .