Harmónia Minden Szinten

    A csoda minden nap a szívünk ajtaján kopogtat, talán a rohanó világ forgatagában elmegyünk egymás mellett...aztán egy betegség, egy nehézség kinyitja szívünk ajtaját a jóra a bensőbb meglátásra "  Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: "szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig!"      Így találkoztam én is, egy nagyon kedves lélekkel, akiben oly tükröt látta, amely lehetőséget adott a másik arc megismeréséhez. Tanulmányaim, élet tapasztalatai révén sok ember lélekkel találkoztam, úgy a látható világ mint azon felülivel, ennek kapcsán a három dimenziós világ szélesség, hosszúság, mélység kiterjesztett"azon túli"világát is tapasztaltam.   Minden nap azon vagyok, hogy a l

A guru szerepe a Keleti tanításokban Szabó Judit soraival  Amit mi "kegyelemnek" nevezünk, azt a keleti tanításokban többnyire a guru közvetíti a tanítványnak. Az alábbiakban a jógáról lesz szó, de a guru jógában betöltött szerepe az alapja a legtöbb keleti tanítás „mester” szerepének is, ezért ami itt szerepel, az többé-kevésbé érvényes más, keleti irányzat mestereire is. A jóga nemcsak gyakorlati módszereiben különbözik a nyugati irányzatoktól, hanem beavatási struktúrájában is. A jógát a tanítvány nem egyedül tanulja, hanem egy mester (guru) vezetésével. A jóga szútrák szövegei kimondják, hogy minden guru ősguruja maga Isten. Ez tehát azt jelenti, hogy a guru Istennel egyforma, és nincsen sem fizikai, sem szellemi alakja. Ő az időn túli, mindent átható megismerés csírája. Aki tehát, a jóga útján útmutatást akar kapni, annak a jóga szútrák szerint az ősguruhoz, Istenhez kell fordulnia. Istent csak olyan földi testben élő guru képviselheti, aki végigjárta az

Karma és kegyelem        A kegyelem a mi poláris gondolkodásunkban elválaszthatatlan a törvénytől, ugyanúgy, ahogy Keleten a megszabadulás a karmától. A két fogalomkör viszonyáról szeretnék néhány szót szólni: A karma ősi, szanszkrit szó, amely a „kri” (cselekszik) szógyökből származik, és cselekedetet vagy tettet jelöl, amelynek mindig van hatása és következménye.  A karma felfogása Keleten és Nyugaton meglehetősen különböző, hiszen pl. a jainizmus a karmát azon finomanyagi energiák összességének tekinti, amelyek az ember energiarendszerében gyűlnek össze, és fátyolként borulnak az önvaló tudatos érzékelésére, míg Nyugaton a karma elsősorban a cselekedetek hatását jelenti, amit gyakran azonosítanak a „Ki mint vet, úgy arat” népi bölcsességgel. A két megközelítés tehát jelentősen különbözik: Keleten a karma alapvető okának az önvalótól történt eltávolodást tekintik, ami csak akkor szűnik meg, ha az ember ismét visszatér hozzá, ami legtöbbször a megvilágos