"A nap, s a hold az életem, közöttük él a mindenem, ami e földön megterem, a túlvilágra integet, és onnan vissza, éneket fütyörész a képzelet: maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk. A fák között a nap bolyong, árnyéka gödre én vagyok, és kézen fogva elvezet, s e szűk árnyék belém szeret, azóta ketten létezünk, estére néha elveszünk, maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk." Szabó Balázs
Utazások a lelked körül