GondolatOM Lélek fehér vásznán szétszórja ihletét a képzelet Tiszta fényű forrás ontja nyugtató ízét Merítkezni vágyó képzelet semmiből jött valahová vezet... Sorsok útján mérföldkő az ölelés ringat, ölel, simogat, s ha kell megtart téged. Alkoss imából Csodát Hadd legyen időtlen forrássá, a Fény. Sok helyzet másként AlakulHatna, ha nem csak elvárunk csak adunk...miből? meddig? kérdezheted, jogosan hiszen a sok csalódás edzi a feltétel nélküli elfogadást. Edzi benned is a hitet, s a kitartást. Mert a félelem lesz uraddá nem a Szemlélő benned. És talán egy idő elteltével mindenki ellened...s nem veled, azt érzed. Mert nem látni az összetartást, sem a segítséget...nem várd KivülRől magadban leled! Addig amíg nem vagy kész a BeFogadásra t udd minden ellened van...amint VálTasz Be engedsz minden érted történik majd! Az Angyalok ereje benned van, a hit nem a templomba talál rád, benned az OLTÁR ...
Utazások a lelked körül