Harmónia Minden Szinten

- Petőfi Sándor - SZÜLŐFÖLDEMEN Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár!” Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel... Húsz esztendő... az idő hogy lejár! „Cserebogár, sárga cserebogár.” Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már... „Cserebogár, sárga cserebogár.” Mint nyugtalan madár az ágakon, Helyrül-helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet; Minden régi kedves helyet bejár... „Cserebogár, sárga cserebogár!” Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, Vályuhoz mék, lovam inni kiván, Megitattam, gyi lovam, gyi

Juhász Gyula: Március idusára Vannak napok, melyek nem szállnak el,  De az idők végéig megmaradnak,  Mint csillagok ragyognak boldogan  S fényt szórnak minden születő tavasznak.  Valamikor szép tüzes napok voltak,  Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.  Ilyen nap volt az, melynek fordulója  Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.   Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai  És lángoló Petőfi szava zengett,  Kokárda lengett és zászló lobogott;  A költő kérdett és felelt a nemzet.  Ma nem tördel bilincset s börtönajtót  Lelkes tömeg, de munka dala harsog,  Szépség, igazság lassan megy előre,  Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.  De azért lelkünk búsan visszanéz,  És emlékezve mámoros lesz tőled,  Tűnt március nagy napja, szép tavasz,  Mely fölráztad a szunnyadó erőket,  Mely új tavaszok napját égre hoztad,  Mely új remények ibolyáját fontad.  Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,  Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot! 1919.