Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 14, 2012
Összefolyt az univerzummal, de felgyógyult a sztársebész     Egy hétig feküdt kómában egy jónevű amerikai idegsebész, aki most azt állítja, hogy ezalatt az univerzumnak egy másik, mélyebb dimenziója tárult fel előtte. Meg van győződve róla, hogy a halál nem a tudatosság vége. A Newsweek címlapon hozta, de más külföldi lapok és az elektronikus média is kiemelten foglalkozott a héten dr. Eben Alexander történetével, aki azt állítja, hogy egy agyhártyagyulladás során bizonyosságot szerzett a túlvilág létezéséről. Tapasztalatairól, illetve az orvostudomány halálközeli élményekről vallott nézeteiről könyvet írt, amely az Egyesült Államokban most jelent meg. "Mint idegsebész korábban nem hittem a halálközeli élményekben. A tudomány világában nőttem fel, az apám is idegsebész volt.        Követtem a pályán, és kutatóorvos lettem, oktattam többek között a Harvard Orvosi Intézetében és számos más egyetemen is. Értem, hogy mi történik a halál közelébe
  ,,Minden a gondolkodás módjától függ. Minden a gondolkodásból indul ki, mindent ez irányít és teremt. Aki helytelenül szól, vagy cselekszik, azt úgy követi a szenvedés, mint a kerék az igavonó patáját”   Minél magasabb a rezgésterünk, annál kevésbé lesz úrrá rajtunk a kétely, a bánat, vagy a reménytelenség. Az optimális rezgésteret a leggyorsabban azzal teremtjük meg, ha megdicsérjük magunkat. Ez nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Tetteinket általában nem szoktuk nagydobra verni. A társadalmi normák szerint valószínű nem is neveltek minket erre, elképzelhető, hogy gyakran figyelmeztettek minket arra, hogy az öndicséret nem célra vezető. Már gyerekfejjel azt hallgattuk: ,,nyugtával dicsérd a napot” vagy ,,az önteltségnek nagy az ára.” Rengeteg ilyen mondást ismerünk, amelyek kordában tartották örömeinket, és arra szolgáltak, hogy ellenőrizhetővé tegyenek minket. A későbbiekben mi is átvettük e gondolkodásmódot, ami annyira a vérünkké vált, hogy azóta