Hinni...

Hinni, akkor is, ha más a világ....
Mikor köztünk jártak a fény emberek
Mikor súlya volt a létezés lépteinek
Tudtuk, a jelen kevesebb lesz a múlt nyomdokában
Élet évek múlnak jönnek-mennek
Látva múltunk
Arany kornak küszöbén
Készülünk...nincs mitől félni
Csak az félhet, aki csak testében várja a Fénynek Jelét
Lélekben szárnyal a fehér galamb
Olajággal a Csőrében
Hírt hozva a jövő nemzedéknek....

Felhők szárnyán szállni
Odafent az égen...
Minden csepp könnyet imába fonni
Minden igaz szóból Üdvösséget szőni
Oldást a bűnben, a múlt sarát lemosni
Fényben látni a sötétséget


Próbák súlya szárítja az ego csöppjét
Csak Alázat Földjén terem az Üdvösség
Áldott ember csak lélek létben üdvözül
Kinek a Csillagos Ég őrzi álmát
Látja, mit vágya súg felé
Hold fény búja tánca kíséri testét
Napfény érinti bőrét
Nem vész el szenvedélyek földjén
Szél ringatja  égig érő kincsét.


    Jelen sorok oly barának szólhatnak, aki a tegnap még szomorú volt, könnyeit látva átöleltem a Lelkét, megsimogattam a szívét, ez a tegnap volt....ma már látom a tegnap tapasztalatai rádöbbentettek arra, milyen a mulandó életet öröklétté tenni.
 Ennek a Barátnak köszönhetem, hogy jelenlétében belelátok az Élet mélyebb rétegeiben, általa teljesebb lett a világról alkotott kép, és rájöttem ilyen lelkekért hozott ide az élet erre a földre.

Köszönöm neked Gabi.