A szív üzenete...




Életünkben számtalan esetben választanunk kell különböző utak közül.
Sokszor észre sem vesszük ezt a választási lehetőséget, mert nem figyelünk magunkra,- nincs meg a kapcsolat a belső Önvalónkkal.
Az utak szerteágazóak, és különböző tapasztalásokhoz vezetnek.
Nagyon mélyen és figyelmesen kell hallgatnunk befelé, hogy észrevegyük, életünk új szakaszához érkeztünk,- ugyanis többé-kevésbé ezek a változások nem szembetűnőek, inkább a lélek mélységeiben játszódnak le,- s csak egy bizonyos idő elteltével jelennek meg földi életünkben.
Most a változások, az új utak korát éljük. Aki mer,- az tud változtatni.
Bár tudnunk kell, hogy a változtatás lehetősége és módja, nem mindig tölti el örömmel lelkünket.
Emberi mivoltunkból adódóan, sok esetben a félelmeknek, téveszméknek adunk helyet. Elméleteket gyártunk, és már előre bele magyarázunk a történésekbe olyan dolgokat,  amelynek vajmi kevés a valószínűsége, hogy megtörténik velünk.
Mi lenne akkor, ha csupán csak befelé figyelnénk, - nem akarnánk állandóan ellenőrizni és rendszerezni dolgokat,- csak hagyni, hogy vigyen magunkkal az áramlás, a belső Én bölcsessége irányítsa életünket.
Hagyni, hogy rájöjjünk arra, semmi sem véletlen,- mindennek oka van, ami történik az életünkben. S ha emberi elménk már nem tudja kontrollálni és meglátni az összefüggéseket, a miérteket,- csak adjuk a bizalmunkat és tudjuk, hogy belső bölcsességünk jó helyre vezet el minket.
Az egész Élet egy misztérium. S ezt a misztériumot általában mi irányítjuk.
Vannak ettől eltérő esetek, mikor a lélek feláldozta szabad akaratát egy magasabb cél megvalósítása érdekében.
Ilyenkor ő ezt tudja,- mert lelke megüzeni,- hogy az ő választási lehetősége vajmi kevés,- s csak hagyja, hogy Isten vezesse lépteit,- hisz most feladatot, vállalást teljesít.
Különböző utakon járunk, különböző utakon haladunk tovább,- de a cél mégis egy,-
hogy megtaláljuk magunkban Istent, és vele éljük életünk.
A lélek ösztönösen vágyik a teljességre, az EGÉSZRE.
Belülről fakadóan érzi, tudja, mi a jó számára.
De sajnos a mai felgyorsult világban,- hányan hallgatunk befelé, s találjuk meg magunkban a lelki békét?
S hányan vesszük komolyan a SZELLEM üzenetet?
Így advent táján akaratlanul is lelkünk mélységeibe szállunk alá.
Számvetést tartunk mit s miért csináltunk eddig, és jelenleg hol is tartunk.
A Sors tükröt tart elénk bármennyire is nem szeretnénk.
Merüljünk el hát magunkban,- értékeljük ki az életünket,- s lássuk meg melyek a hiányosságok benne.
S utána válasszunk,- hogy melyik úton haladunk tovább.....
A válasz csak saját benső szent helyünkben születik meg.
Nem adhat rá megfelelő választ egy jó barát, sem különböző praktikák.
Önmagunk sorsát magunknak kell a kezünkbe venni, s eldönteni, hogy a jövőben melyik úton haladunk tovább...
S ha kéred, lelked üzen,- megmutatja melyik út az, melyet Istennel együtt teszel meg.



                               Wass Albert: Úttalan utakon

                  Úttalan utakon,bozótokon és szakadékokon
                  ,árkokon és vízmosásokontörtetünk láthatatlan cél felé.

Úttalan utakon,
imádkozva vagy szitkozódva,
békés szívvel vagy lázadozva,
de menni kell, mert vissza nem lehet:
fekete falat épített a Múlt
a hátunk megett.

Úttalan utakon…
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy “mindent felejtés”.

Talán egy “mindent újrakezdés”
a végső sziklaszálon.

Úttalan utakon,
végső szívdobbanásig,
utolsó sóhajtásig,
s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:
de egyszer eljutunk a sziklaszálig!