Talán picit korainak vélhetitek a Karácsonyi verset, de úgy gondolom akit megérint a lélek melege, az nem a megfelelő időt keresi, hanem az időben a megfelelő Ódát, és abban az öröklétet, ez a vers a Lélek melegét hozza felszínre.    Mindannyian keressük a középpontunk magját egy kis szigetet melyben azok lehetünk akik vagyunk, a gyarló világtól elszakadva ahol a tiszta lelkiség lehet a mérv adó, nem kell óvnunk a lelkünk érzékenységét, nem kell annak látszani mint a többi ember...    Kívánom, hogy a Ti lelketekben ugyanaz a tűz égjen, melyet az Angyali szférák táplálnak, ily közegben készüljetek az Áldott Ünnepre.       KARÁCSONY   Ady Endre

I.            

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hála ének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.            

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.            

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...