Az ég királynője

János a neki adományozott kinyilatkoztatásban "egy napba öltözött asszonyt" (Jel. 12. fejezet) látott. Az emberek már évszázadok óta próbálják megfejteni, hogy ki lehet ez a titokzatos asszony, a sok találgatás pedig már teljesen összezavarja az embert. Egyesek úgy vélik, hogy az asszonyt a keresztény egyház megszemélyesítőjének kell tekinteni, azonban lehet Izrael, az Ószövetség Istennel való közösségének a szimbóluma is. Nagyon elterjedt az a nézet is, miszerint itt a Messiás, tehát Jézus földi anyjáról, Máriáról van szó, az asszonnyal lévő gyermek pedig Jézus.

Szerző: Herbert Vollmann Herbert Vollmann (1903–1999) a vesztfáliai Altenában született és ipari területen dolgozó üzletembernek tanult. A szellemi értékek utáni keresése során ismerte meg Abd-ru-shin „Az Igazság fényében –  ... Még több

A kinyilatkoztatás ezen részére vonatkozóan D. Johannes Weiss teológus professzor Az Újtestamentum irataiban (1908) a következőket nyilatkozta: "Most elsősorban a Messiás anyjának személyére figyeljünk. A keresztény értelmezés ezt a képet természetesen az égi Máriára vonatkoztatta; többek között Dürer és Murillo is e kép alapján ábrázolta az Ég Királynőjét, ahogyan naptól körülragyogva egy holdsarlón áll, fején pedig csillagokból álló koronát visel. Annyi azonban bizonyos, hogy a keresztény apokaliptikus semmiképpen sem Máriára gondolt. Jézus anyjának mennyei származásáról, vagy mennybemeneteléről a korai kereszténység nem tud. Az evangéliumok Máriát még nagyon emberi módon ábrázolják. Így egyre jobban sürget bennünket a kérdés: kire gondolhatott a kinyilatkoztatás keresztény átadója és olvasói. Ezen a ponton rögtön megjegyzendő, hogy ezt a női alakot egyáltalán nem a keresztények fantáziája teremtette. Egyetlen keresztény sem gondolt volna magától arra, hogy a Messiás anyját az evangéliumi leírásoktól ennyire eltérően ábrázolja..."

Léteznek más értelmezések, sőt az egyes értelmezések kombinációi is. Mindegyik esetben ellentmondások maradnak, mert a 12. fejezet leírásait és képeit, ahogy az egész kinyilatkoztatást, túlságosan földhözragadt, emberi módon értelmezik.

János Jelenések Könyve képi nyelvet használ. Minden képnek egy meghatározott folyamat felel meg. A kinyilatkoztatást azonban csak szellemileg lehet értelmezni, mivel a szellemiségből származik. Ezért tévesek azok a magyarázatok, melyek szerint a kinyilatkoztatás 12. fejezete zsidó vagy keresztény eredetű. A könyv eredete az isteni akarat kinyilvánításában rejlik, tehát messze túl az emberi nézeteken és véleményeken.

Éppígy téves az a feltevés is, hogy a kinyilatkoztatás szerzője a képeket valamilyen perzsa, egyiptomi vagy görög mítoszból vette át. A legmagasabb folyamatokról szóló hírek fentről lefelé jutottak el az emberekhez, majd a régi népek különböző mítoszaiban többé-kevésbé átalakítva és földhözragadtan tükröződtek vissza. Ezekben az elbeszélésekben és mondákban ugyanis újra és újra alapmotívumként bukkan fel egy fiúgyermek születése, akit egy gonosz állat üldöz, anyja menekülése, végül pedig a gonosz állat feletti győzelem.

A valóságban az asszony, akit János megpillantott, Elizabeth, az Ég Királynője, az Őskirálynő. Hazája az isteni birodalomban található, jóval az emberi szellemek bölcsője, a szellemi birodalom (Paradicsom) felett. Az asszony tehát sem az egyházat, sem Máriát, Jézus földi anyját nem jelképezi. Mária emberi szellemként sohasem lépheti át eredetének, a szellemi birodalomnak a határát, és soha nem juthat el az Égi Királynő eredetének helyére. Az Ég Királynőjét Ősanyának is lehet nevezni, annak ellenére, hogy a legtisztább szüzességgel bír. A szigorú isteni szeretetben működve a Teremtésben élő nőiség ősképe, minden női erény eredete, melyek legmagasabbika a tisztaság. Az Ősanya hordozza magában a gondozás, a táplálás, a gyarapítás és a gondoskodás anyai princípiumait.

Néhol megeshet, hogy egy ember az Ég Királynőjébe vetett rendíthetetlen hite révén, vagy mély lelki megrázkódtatás által megpillanthatja Elizabeth, az Őskirálynő sugárképét, amit nem szabad összetéveszteni a Názáreti Máriával. Az ember az Őskirálynőt magát sohasem pillanthatja meg, mivel szellemi jellegéből adódóan az istenit sem látni, sem felfogni nem képes. A szellemi birodalom határán túlról csupán a kegyelem útján juthatnak el hozzá hírek. A sugárkép ereje, amennyiben a talaj lelkileg megfelelően előkészített, csodaként ható, váratlan segítségeket hozhat.

Kegyelemben részesített embereknek, ahogyan Jánosnak is, az Őskirálynő képe olykor egy kisfiúval együtt jelenik meg. Ez a kisfiú Parzival. Azért gyermekként jelenik meg, mert akkor még csupán küldetése kezdetén állt, melyben férfivá kellett érnie.

Küldetése ugyanis, az Utó-Teremtésben élő, mélyre süllyedt és megtévelyedett emberiség megmentése és megváltása, nagyon hosszú előkészületeket igényelt, mialatt minden egyes világrészt végig kellett vándorolnia, hogy nagy megváltói művéhez az emberek szellemi mélypontjáról tapasztalatokat szerezzen.

Világméretű feladatához tartozik a bukott angyal, Lucifer ezer évre szóló megkötözése is, ahogyan a kinyilatkoztatás 20. fejezetének 1. versében olvashatjuk. Az ott említett "angyal, aki a Mennyből szállt alá", Parzival. Lucifer, akinek eredete az isteni birodalomban van (akit a 12. fejezet "hatalmas, tűzvörös sárkányként" ír le), tudta, hogy a gyermek egykoron majd leigázója lehet, s ezért rátámadott. Már a kezdet kezdetén megpróbálta megváltói művét megsemmisíteni. Lucifer azonban sötét seregeivel együtt Mihály és arkangyalai által levettetett a Mennyekből, majd az Utó-Teremtés ellen fordult (Jel. 12,7-9).

Intőn szól a 12. fejezet: "Jaj a földnek és a tengernek (az anyagiságban), mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van", kevés ideje addig, míg Parzival meg nem kötözi.

A továbbiakban ez olvasható: "A kígyó (Lucifer) pedig szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral." E rész a gyűlölet sötét áramlataira és a rágalmazásra utal, melyet Lucifer az Őskirálynő ellen intézett. A rágalmak azonban a Fény tisztasága folytán leperegtek róla, és visszatértek az Utó-Teremtésbe, ahol "a föld elnyelte", ami azt jelenti, hogy a földi nőiség befogadta ezeket a sötét áramlatokat. A földi nőiség önszántából hódolt be Lucifernek, az Antikrisztusnak, kísértéseinek pedig szabad akaratából engedett. Miután Lucifer az Őskirálynőt nem tudta elérni, "az asszony utódai közül valók ellen indított hadat", ugyanis az Utó-Teremtés nője szintén az Ősanya utódai közé tartozik.

Lucifer Isten ellen irányuló tevékenysége révén lépésről lépésre fojtotta el a földi nő erényeit, majd az Őskirálynőről szóló tudást is kiirtotta belőle.

Ezért már csak régi írásokban találhatunk halvány nyomokat egy a legmagasabb magasságokban élő ideális női személy létezéséről, aki Istennel közvetlen kapcsolatban áll.

Egy régi kopt írásban (Mariae evangéliumában) egy női alakról tesznek említést, aki közvetlenül a láthatatlan Isten mellett található. Más hagyományokban is találhatunk hasonló utalásokat. Az "Acta Thomae"-ben például a következő olvasható: "Dicsőítünk és magasztalunk Téged (Jézus), a Te láthatatlan Atyádat, a Te Szent Szellemedet és minden teremtmény Anyját". Az isteni Szentháromság mellett itt még az Ősanyát is megemlítik!

Egykoron, amikor az Ég Királynőjébe vetett hit még élő volt, a földi nőiség magas szellemi szintet foglalt el, mert e hit által kapcsolatban állhattak a szellemi és isteni birodalom női mintaképeivel. Lucifer befolyása által ingott meg ez a hit, majd egyre jobban eltorzult, végül pedig teljesen el is tűnt.

Most azonban új korszak veszi kezdetét. Az Ember Fia segítsége által a nőiségnek még egyszer megadatik a lehetőség, hogy újra kapcsolatot teremtsen az Őskirálynővel és a fényes birodalmak minden hozzá tartozó női segítőjével. A kapcsolatteremtés alapja a valódi vágyakozás a magasztos és tiszta dolgok iránt. A mai nőnek szüksége van e sugárzási kapcsolatra, hogy a jelenlegi, nélkülözhetetlen szellemi felemelkedés idején, Teremtője által kiszabott feladata hűséges teljesítése révén a földi emberiség élenjárója lehessen.

Így megoldódik a Kinyilatkoztatás fennkölt női alakjának rejtélye, akit János egykoron ragyogóan, fényár közepette pillantott meg, akinek mintha a Nap lett volna a ruhája!