Látni...

 

 

 

Végtelen mezőkön, a lét maga a tér,

hol nincs idő meghitt csend honol

Minden fán otthon van a lélek

A kék égbolt a vászon

Festője minden mesének

Hol a szó fölös, az érzés különös

Látni a szív szemével

Érezni a lét minden sóhaját

 

 

Teremtő a csend

Alkot az ihlet szaván át

Oly áldott, akár a megszentelt föld

hol a tiszta hitnek magja kikel

 

 

Idők sarja ringat karján

Mint egyetlen gyermekét egykor anyám

Ejtőzni e vég nélküli állapotba

A szó elszáll, az érzés megmarad

És ösvénye lesz, majd múzsája az alkotás szavának.

 

Sok szeretettel ajánlom gondolataimat, annak aki érti a szív szavát.

 

Ildó