Fény..

Látni, ahogy földre ér a Fény,

Érezni, ahogy az Ég elkísér.

Követ a múlt, sietett a jelen

A jövő Egét fürkészve - átölel a csend.

A remény, mint olykor anyám átölel,

A hit táplál éltető szomjoltó erővel.

Hinni, remélni, így kell élni.

Felhozni a fényt, akár a bányász a szént

Felszínre hozni azt, ami táplál-melegít.

Sötét a lent, és olykor magas a fent.

Dobban a szívünk a jobb időkre lent,

Fent van, ami kell, és lent a lépteink követnek.

Haladunk az úton, néha derűsen - könnyesen, ha kell

Talpra hív a Hon emléke,

Könnyek közt a hit reménye

Sírva nevetni, a sírig kitartani

Így érdemes a Sors útját járni!

 ...