Égig érő fák

Égig érő fák lombján, magasba szállnak a csodák

Oda, ahol a Lélek Otthona vár ránk.

Emberi mivoltunk parányi csomagban,

Halhatatlanságunk egy életben.

Oly öröm, mely bennünk él,

Mint tavaszban a csoda sarja

Égig érő csodák, féktelen boldogság

Otthona vár szívünk oltárán.

Élni-égni szívből remélni,

Abban élni, kit Önmagadban hagysz remélni.

S, ha majd átsuhan egy féktelen kétely

Életed ragyogásán (...)

Érezd. És tudd, hogy vannak még Csodák

Tudni az ész szavát,

Élni a szív hangját

Legyen lelked nemessége

Oly Bibliád, mely sorai közt

Rátalálsz az erőre, mely segít és felkarol,

Átölel a Hitedben,

Abban, mit százszor megtörsz.
Kétséggel Önmagadban
 Indulj el, hisz érzed,-

Sorai közt

Várnak Rád a Teremtő csodák.

 ....