..." Ne engedd a rossz napoknak nyomát a szívedben
 Lépj ki a Fényre, a napsütésre.

Még akkor is, ha már nem táplálod reményed,

 Állj fel, ha térdre kényszerít e világ,

Hisz tudod, ez nem az a világ.

Léted és élted arany betűkkel,

Egykoron te magad vésted

Teremtőd és világod forgatókönyvében,

Mely ott van a végtelenben.

 

 Csukd be az ajtót, és nyiss ablakot

 A madárnak, hisz ő hozza Lelked olajágát.

Ne legyen töviskoszorú a fejeden,

 Vállald a tetted, a gondolatod érte

 És tudd; nem a szenvedés a mérce.

Teremtő alkotásod örömére,

 Áldását élvezed minden lépésedben.

Legyen élted, mint virágon a harmat
így öleljen át a végtelen Szeretet..."