.

MI A MANDALA? 

 

           Eredetét tekintve a tibeti buddhista kultúrához köthetö, de mindenhol megtalálható. Egy megszentelt, a valóságos léttöl elkülönített mágikus tér. Önmagában a világ minden lényeges jellemzöjét hordozza. Egy tudatos fejlödési térkép, lélekvezetö. Cél, elfoglalni a megszentelt kör közepét, a mozdulatlan mozgató helyét. A szimbólumok a legmélyebb kifejezödéseink, olyan jelek melyek hagyomány alapján jöttek létre, mélyen kötödnek az adott kultúrához, elvont fogalmakat jelölnek.        

                

  

 

Meditációs eszköz is, a tökéletesség szimbóluma. Körmotívumához az állandóság, végtelen, harmónia képzete, másrészt a zártság, védettség társul. Több szinten értelmezhetö, de mindíg igaz rá, hogy egy megszentelt körzetet határol. Vizuálisan megjelenített tökéletes világmodellt ábrázol: a kör jellemzi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világott, a színek érzelmeket társítanak a formákhoz. Az univerzum közepe az eredet. Tetején nyugszik az ég, gyökereit az agyagba süllyeszti. Itt húzódik az axis, a körben levö motívumok pedig a világ felépítését tükrözik. Következö szintje: valamilyen isteni erö lakhelyét ábrázolja falakkal, palotával, melyek elválasztják a belsö rendet a káosztól, melyeket örök védenek. Közepe gyüjtöpont, ez határozza meg miként épül fel, milyen szinekkel, szimbólumokkal találkozhatunk benne. A mandala egyben támasz is, mert képi formába önti a tanítást.

 

                Nézése is a meditáció egy formája, lépésekben végigvezetnek a hét tudatszinten. Vizualizációs, koncentrációs gyakorlatokra is használják. Elsö feladat: magunk mögött hagyni a gondjainkat, gondolatainkat, csapongó érzéseinket, lecsendesíteni belsö világunkat. Egy belsö utazás, képzeletgyakorlat, mely összpontosított figyelmet igényel. El kell mélyülni, elképzelni, hogy az utazás valós, belépünk a palotába és találkozunk az istenséggel, azonosulunk vele. Meg kell érteni, és beépíteni a tanítását, majd vissza küldeni öt a szellemvilágba. Az átélt pozitív eröt a továbbiakban is alkalmazni kell napjainkban.

Használata elösegíti a harmónia létrehozását az emberben, egy ideális állapotot teremt meg. Módszer a megtisztulásra, tanulásra, fejlödésre. A pontos szerkezet , a szigorú szabályok szerinti felépítés, rendezettség jellemzi.

 

         A mandala szanszkrit eredetu szo. Jelentese misztikus diagram vagy szent, magikus, spiritualis kor, szakralis jelkep.

Egy adott kozeppont kore rendezett vagy rendezodott korok, korcikkek, sokszogek, szabalyos alakzatok, formak osszessege. Nagyon valtozatos lehet az igy kialakult formavilag.

 

              Minden emberi kultúrában találkozhatunk a mandalák sokféle megjelenési formájával, pl. egyes templomok vagy szent helyek alaprajza, misztériumjátékok szakrális tánca, varázsigék mormolása közben homokba rajzolt mágikus körök, különleges meditációs képek vagy a templom építészetben és kódex festészetben.

 A mandala felépítésének három alapvető rendezési elve: a középpont, a középpontból történő kisugárzás és a külső kör, ami az egészet lezárja.

A középpont a titokzatos szellemi erőközpont, minden létezés szülőhelye a térben és időben.

A kiáramlás, a középpontból történő kisugárzás kifelé törekszik, egészen a határig, a körig, összeköti a belsőt a külsővel és végül visszatér a perifériáról a középpontba.

Így az egész mandala a középpontra koncentrál, ahonnan a mozgás kiindul és ahová ez az egész visszavezet.

A középpont a kezdete és a vége minden lehetséges útnak. 

      Egy ősi bölcsesség szerint:

„Ha a pontot meg akarod ragadni, fedezd fel a környezetét.”

A külső kört egy határvonalként kell értelmezni, mely egy szent helyet védelmezve körülölel. Egyidejűleg azonban a végtelen, az egyetemes, a mindent felölelő szimbóluma is.

 

     Egy régi bölcs mondás szerint:

„Az Isten egy kör, melynek a középpontja mindenhol ott van és a külső határa sehol sincs.”

A mandala, mely többdimenziós összefüggéseket mutat be egyszerűen és legtöbbször szimmetrikusan, könnyen felfogható a szemünkkel, mivel a szem írisze is egy mandala, egy látszólag egyszerű forma, mely azonban rengeteg összetett információt tartalmaz, ahogy ezt az íriszdiagnosztika is bizonyítja.

Akárhová megyünk, bárhol felfedezhetünk mandala formákat, gondoljunk csak a kerékre, a fazekaskorongra vagy az óra számlapjára. Azonban a természet is gazdag mandala formákban. Semmilyen mandala nem nyűgöz le annyira a szépségével, mint a virágok. A gyümölcsök, faágak, fatörzsek és a növények gyökerének keresztmetszete is a mandala szerkezetére emlékeztet, csakúgy, mint a madárfészek felépítése vagy a pókháló. A mikrokozmoszban is felfedezhetjük egysejtű lényekben vagy a növényi és állati organizmusok sejtjeiben, akárcsak számtalan csodálatos kristály- és molekula szerkezetben.

 

             A makrokozmoszban csak képzeljük el a Napot és az őt körülvevő bolygókat, mely szintén egy mandalaként értelmezhető. A Nap a többi környező naprendszerrel együtt alkotja a Tejútrendszert, mely egy spirál alakú mandala. A számtalan galaxis, melyet egy hatalmas energiamező fog össze, mai tudásunk szerint olyan, mint egy végtelenül hatalmas kozmikus világ-mandala.

A világmindenségnek ez a végtelen és az emberi felfogóképességünket meghaladó nagysága, és a benne lejátszódó energetikai folyamatok külső megjelenési formáin túl megsejthetünk mélyebb, azaz szellemi összefüggéseket is. Az emberi létezést képtelenek vagyunk a maga teljességében felfogni, ha nem irányítjuk tudatosságunkat a létezés transzcendens területeire.

 

       Ősidők óta tudomása van az emberiségnek az analógiák világáról a makro- és mikrokozmosz, az anyag és az energia, a testi és szellemi-lelki folyamatok között. A finomanyagi életerő újra dinamikus kapcsolatban van az asztrális, mentális és spirituális szintekkel, ahogy az ezoterikus hagyományokban nevezik. Így hangzik az óegyiptomi hermetikus filozófia ősi szellemi törvénye: „Amint fent, úgy lent.”

 

 

         A mandala, a maga teljességében szintén rámutat a külső megjelenési formákon túli dimenziókra. Tömörített formában megtalálhatjuk bennünk az emberi létezéssel kapcsolatos tapasztalatokat, sejtelmeket, kimondatlanul, egy érzékelhető képben megjelenítve.

"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt." 

 Szepes Mária




 .


 .

 .

 .

 .