Részlet Isten a napalimba

Ego

Az ego bizonyos része a tiétek, ám bizonyos részét csak rátok erőltette a világ.

Az ego éppoly tökéletes és szükséges, mint bármi más az életben. A belső ego az intuíciókban próbálja kifejezni magát, a megérzéseitekkel igyekszik benneteket a korlátaitok feloldására serkenteni. A belső ego sokkal több információt felfog, mint hinnétek: a lehetséges jövőtök lehetséges eseményeiről már sokkal korábban értesültök, mielőtt a fizikai világban bekövetkeznének. A külső (a világtól kapott) ego már csírájában elfojtja a belső egót.

Az egót (a külsőt) a külvilág figyelme szülte, ezért csak a külvilág energiái éltetik. Az egónak nincs belső energiaforrása.

A gyermeket csak korlátozásokkal tudod megóvni a sérülésektől. Az ifjú embernek a feszültséget is meg kell ismernie, és tudnia kell kezelni. Korlátok nélkül egy tudat sosem lehet korlátlan. Ha már eljutottál oda, hogy megértetted, miként irányít téged a világ, akkor nekiláthatsz feloldani a korlátjaidat. Az ego éppúgy része a Mindenségnek, mint bármi más. Szükség van rá.

Az emberek rólad alkotott véleményéből, veled kapcsolatos érzelmeiből és gondolataiból kialakítottál egy bizonyos Én-képet, így sosem jut eszedbe, hogy megkeresd önmagad. Azt hiszed, tudod, ki vagy.

Önnön lényedhez csak te juthatsz el. Belső világod megtapasztalása olyan csoda, amelyre nincsenek szavak.

Minden problémát, az összes betegséget, boldogtalan pillanatot, minden negatív érzelmet és gondolatot az okozza, hogy az ego elszigetelt titeket az Élettől, a Létezéstől. A Mindenséget alkotó egyéniségek önállóak, de az Egység részét képezik. Az egótok elvág titeket a Létezés Egységétől.

Az eredendő tudatotok természetesen próbál a felszínre törni, kikerülni az ego elnyomása alól. Azokban a spontán cselekedetekben, amikor az elmétek működése megáll, egy-egy pillanatra átélhetitek önmagatok teljességét, a Létezés örömét. Amikor eggyé váltok pl. a zenével, a mozgással. A legnagyobb egofeloldó a szerelem és a szeretkezés, de csak ha teljesen eggyé válsz vele.

Az emberek egyéniségnek hiszik magukat, pedig nekik csak személyiségük van. Akkor leszel egyéniség, ha eltűnnek belőled az ego korlátai. A személyiség külső dolog (mások velünk kapcsolatos elképzelései, véleményei alkotják), az egyéniség belső (tudatod, belső világod jelenti). A személyiség a külső ego része, az egyéniség te vagy. Ahogy elhagyod az egód, akkora vágy lesz benned az önmegvalósításra, mint még soha. Az intuíció, az intelligencia és a képzelet eddig nem tapasztalt, óriási energiákat fog megmozgatni benned.

Buddha nem cselekvése nem egyenlő a semmittevéssel. Ő csak azt mondta, hogy az egóddal, a korlátozott egyéniségeddel ne csinálj semmit, mert bármit is gondolsz, érzel vagy teszel, azzal csak újabb korlátokat teremtesz. Amikor az ego lekerül rólad, elképesztően kreatívvá válsz.

Az ego összehasonlít, osztályoz. A Létezésben viszont nincs ilyen. Amikor a cselekvő és a cselekedet eggyé válik, amikor a tudás és a kereső eggyé válik, akkor megszűnik az ego. Válj eggyé azzal, ami Van!

Ha feloldod az egód korlátait, akkor fogod megtalálni az egyéniségedet, akkor kezdesz majd élni. Az egótól nem lehet megszabadulni. A megoldás: ne vedd komolyan az egódat! Fogd fel könnyedén. Az egód nem te vagy. Ne harcolj vele, mert azzal csak energiát adsz neki. Mivel te most az egód vagy, bármit csinálsz, azzal az egód erősödik.

Ne csinálj Semmit, egyszerűen csak létezz! Tudatosan kell a Semmit csinálnod. Ha megszokod, hogy az egód kívülről kapott energiájából élsz, akkor elsorvad a Belső Éned.

A kisebbrendűségi komplexus csökkenti az önbizalmat. Az ego hozzáköt a többi ember egójához, és kiszolgáltatottá tesz. Ha megdicsérnek, boldog vagy, ha kritizálnak, szomorú.

Az ember kétféleképpen fogja fel a körülötte létező világot: tudatos figyelemmel (akaratlagosan), illetve észrevétlenül (akaratlan módon). Az elsődleges ego az, amelyet mindenki önmagának ismer (vélemény, ízlés, erkölcs, érzelem és gondolat, amely tudatosul bennetek). A másodlagos ego az észrevétlen tapasztalatokból jön létre.

A gyermek fokozatosan hozzáidomul a környezetéhez. Megtanulja elfogadni azt, amit mondanak neki. Megtanul viselkedni, beilleszkedni. Egy idő után az így elsajátított dolgok átkerülnek a másodlagos egóba.

Minden pillanatodat a külvilág irányítja.

Az Élet a végtelen megnyilvánulás szabadsága. A másság valójában a Mindenség végtelen azonossága. Az Élet végtelenül teljes, és örökkön tulajdonságának köszönhetően tökéletes! Minden egyén számára az a tökéletes, amit éppen csinál.

A valódi tudást nem lehet senkinek sem megtanítani, senkivel sem megértetni, mert minden ember annyit lát, annyit tud, amennyire az egyénisége átéléséhez szüksége van. Valójában nincs minőségi különbség ember és ember, élet és élet között. Csak a megtapasztalt élmények lehetnek mások. A Valóságnak épp az egyetlensége adja meg a lehetőségek végtelenségét.

Minden ember úgy tökéletes, ahogy van. Senki nem oldhatja meg helyettetek a problémáitokat. Az igazi segítség nem ez, hanem ha képes vagytok elfogadni valamely kiegyensúlyozott Létező létezését, akkor belőle akár hatalmas mennyiségű erőt meríthettek.

Ha bárminek (tanításnak) elkötelezett híve leszel, elzárod magad a Mindenség Teljességétől, mivel a hiteddel szembenálló dolgokat megismerés nélkül utasítod el.

Önmagatoknak kell a Mindenséget megismerni.

Egyszerűen csak nyugodtan, befogadón érezz át mindent, és hallgass meg mindenkit, mivel a létével és a cselekedeteivel mindenki ajándékot ad neked.

Minden emberben ott él a vágy, hogy másokat boldoggá tegyen, csak az egótok elnyomja az érzést.

Bármikor megtehetitek, hogy kiléptek a magatokra kényszerített szerepből. Ha abbahagyjátok ezt a görcsös tökéletességre törekvést, ha élvezitek az Életet, akkor átérzitek, milyen csodálatos is a világ.

Aki egyéniségként gondol önmagára, az a feszültségnek, az állandó változásnak köszönheti létét. Minden, ami él, rezeg. A Teljesség örök változás. Semmi sem állandó. Még a szellemileg fejlett emberek sem nyugodtak örökké. Minél harmonikusabb valaki, annál nagyobb változásokra képes, annál színesebb az egyénisége. Egy valóban korlátlan Létező az Élet minden területén megnyilvánul. Hogy a létezés állandó megújulását szenvedésként vagy boldogságként élitek meg, az már rajtatok múlik.

A korlátlan Mindenség a korlátozott egyénekkel teremti önmagát. A fizikai világban szükséged van a korlátokra.

Ahhoz, hogy túllépjetek az elméteken, hogy átérezzétek a Valóságot, s önmagatok lehessetek, ahhoz a pillanatban, a jelenben kell léteznetek.