Kúszik az Ősz a falevelekben…

Remegnek a levelek s egymáshoz bújnak az ágak,
leheletüktől elillan a bánat.

Keresik a boldog valót
S a Mag, mi a föld mélyén honol,

Az őszi szél köztük vigyázva megbotlik

Aztán elcsendesedik.

Fáknak lombjaitól búcsút vesznek az emlékek

Lélek szárnyán a szív melegre vágyik

Mag-ba emelünk megannyi terhet , s félelmeket,

 Lehúzó gondolatokat és érzelmet

Hadd vigye, az ősz szele engedd el!

Forró nyár után a föld maga is megpihen

Begyűjtötte búzáját a szorgos nép

Learatta az év kenyerét.

Gyümölcseink megértek

Ahogy lelkünkben is a Hit

S a Remény.

Sok szeretettel ajánlom jelen soraimat .

Ildikó