"Miért csalódom újra és újra? Én erre azt szoktam mondani : CSAK AZ CSALÓDIK, aki képes MEGBÍZNI!!! Csak az SZENVED akinek TISZTA a LELKE...MIÉRT? Talán mert valójában ezért élünk. Igen csalódunk...és így van ez jól, mert aki nem tud megbízni senkiben sem, az egy nagyon magányos ember...szív és lélek nélkül. Inkább csalódom ezerszer, mert tudom, odakint él még olyan ember, aki megérdemli a bizalmamat. Igen, lehetséges, hogy nem fogok találkozni vele, de tudom, hogy ott van...létezik. Sőt léteznek. Olvassatok bele a világba: hány idézet szól csalódásról és kik írták őket? Miért szenvedünk? Vajon keresnénk-e az ANGYALOK és az égiek ÁLDÁSÁT, ha mind gazdagok lennénk? Ha nem buknánk el, fel tudnánk-e emelni a fejünket az ég felé, embertársaink felé és fel tudnánk-e állni? Fel tudnánk-e emelkedni? Igen. Megmérettetünk. De aki képes így is felismerni, hogy az élet nem egy természetes dolog, hanem maga a csoda, egy hatalmas ajándék, amit méltóképpen kell leélni, megélni és átélni...ha észrevesszük az apró pillanatokban is az örömöt, a szépet...amikor bánatosak vagyunk de utánunk nyúl egy segítő kéz, ne lökjük el azzal a mondattal: "nincsen semmi, majd megoldom"...hanem igenis fogadjuk el azt a kezet és engedjük, hogy utánunk nyúljanak...mert addig jó, amíg érdeklődnek utánunk. Addig jó amíg elhangzik valahol mellettünk a kérdés: "hogy vagy?" mert ha formaság is, mégis valami ösztönzés, késztetés ott volt, hogy feltegyék nekünk. Ha már nem nyújtjuk a kezünket másért, ha már nem kérdezünk és nem szólunk embertársainkhoz: akkor köszönt be a némaság, a sötétség korszaka...mert akkor hunynak ki a szívek lángjai...tehát kérlek benneteket: MA tegyétek fel a kérdést akivel csak találkoztok: "Hogy vagy ma? " Szóljatok egymáshoz köszöntő szavakkal, kívánjatok szép napot,segítsetek ahol tudtok. Ha nem is pénzzel, akkor kenyérrel...étellel...vigyétek el azok gyermekeit moziba, színházba, akikről tudjátok nem tehetik meg...és kezdjétek el újra feléleszteni azt a lángot a szívetekben...a SZERETET lángját! EMBEREK vagytok...TESTVÉREK vagytok...ha szenvedünk, szenvedjünk együtt, vigyük a terhet közösen...legyen az fizikai, vagy szellemi eredetű...és ami a legfontosabb: NYISSUK meg a szívünket, hogy be tudjanak lépni rajta....gondolattal, szóval és cselekedettel"

Adrienne Klotz