"Mindannyian
félünk valamitől. Az egész életünket leélhetjük úgy, hogy bennünk
pattog a félelem szikrája arra várva, hogy mikor lobbanthatja lángra
teljes lenyünket, hamuvá égetve minden egyes apró álmunkkal együtt, egy
cseppnyi esélyt sem adva arra, hogy újra
nekivágjunk valaminek, amire igazán vágyunk. Ilyenek vagyunk mi,
félünk, aggódunk, sosem vagyunk igazán biztosak magunkban, hiszen mindig
ott van az "úgysem sikerül", az "úgysem vagyok rá képes" dallama, ami
monotonon cseng, démoni hangon, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy
nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy valóra váltsuk az álmainkat. Pedig hidd
el, ez is csak a félelem hangja a füledben, a félelem is fél. Fél és
aggódik, mert ő tudja igazán, mennyire hatalmas vagy, mennyi végtelen
energiával és akaraterővel rendelkezel, ami egy szempillantás alatt
eltűntetheti örökre a fejedből. Hatalmas, erős, különleges és egyedi
vagy, bármit, amit csak akarsz, el tudsz érni. Lobbantsd te langra
démonaidat, hiszen ők nem tudják, hogy te mire vagy képes, és mire nem.
Ha van célod, ha megvan az utad, sose térj le róla. Sokan megpróbálnak
majd arrébb lökni, vagy más útvonalra terelgetni, de te tudod a lelked
mélyén, hogy nem véletlenül léptél rá arra az útra, és nem véletlenül
érzel késztetést, hogy végig menj rajta. Rajtad áll. Senki máson, csakis
rajtad. Higgyél benne, akarj, és sose hagyd, hogy bármi is
eltántorítson céljaidtól. Hiszen ez tesz boldoggá. Az út. Amire ráléptél
már azelőtt, mielőtt megszülettél. "
Fejes András
Fejes András
Megjegyzések
Megjegyzés küldése