Túl sok a "volna" az életben.
...
Amit itt és most nem teszel meg, arra holnap sem lesz több időd; kedved és erőd pedig még kevésbé. Amikor változtatásra ösztönzöd szenvedő embertársadat, gyakran köszön vissza a mondat: "jó, köszönöm a tanácsot, MAJD meggondolom". Ilyenkor biztos lehetsz benne, hogy nem fogja meggondolni. Inkább sír tovább, mert egója úgy kívánja, hogy sajnáltassa magát, hiszen ezáltal panasz-énje energiához juthat.
...
Te csak menj tovább! Nincs szükség arra, hogy mások látszat-sorsába bonyolódj, amikor az a makacs ragaszkodásról szól - a szenvedésfüggőségről.
Mutass példát inkább, ragyogj úgy, hogy fényed által kinyíljanak e zárt szívek...
...
Néha szenvedni annyira alapvető és fontos, hogy az ember érte még áldozatot is vállal - például lemond az élet napos oldalának megélési lehetőségeiről, vagy saját egészségéről. Önszeretetlensége masszív állandóságát választani ugyanis még mindig biztonságosabb, mint a kihívásokkal teli fejlődés-útra voksolni, amiért bizony dolgozni kell.
...
Az élet pedig nagyon egyszerű (és máris itt egy "volna").
Ha megtanulsz ellenállás helyett az odaadás mentén haladni, és kitárt szívvel figyelsz - az Univerzum mosoly-kincsei az öledbe hullanak... De ha a görcsös akarás, az önzés, a birtokvágy és az ellenségeskedés energiáit választod: elbuksz. Beteg leszel, szerencsétlen, szomorú sorsú.
...
Biztos tükör ez: ha szenvedsz - valamit nem jól csinálsz.
Gyógyítsd meg magad... "A boldog lennék, ha... más volna, ha..." - kezdetű értelmetlen mondatok mantrikus ismételgetése helyett a tettek felvállalása a helyes irány...

Cs. Szabó Virág.