Emlékezés szárnyán arra a Barátra aki már nincs közöttünk
2013.évi verseskötetem előszavaként velünk maradnak gondolatai:

Előszó

" Igazi meseszám a három.
Immár harmadik éve kapok megtisztelő felkérést Ildókától verseskötetéhez előszó megfogalmazására.
E tündöklő versekből három érzelem nyújtja ölelését az olvasó felé: szeretet, nyugalom, és a (hon)-vágy…"

Az öreg mesél

Bozontos fehér szakállától
látni se lehetett az arcát,
szeme úgy izzott a nagy fekete kalap alól,
mint lába előtt a parázs.

Az öregember ott ült a barlang szájában
Odakint szünet nélkül esett,
esett a hideg november végi eső.
csontos kezét odatartotta a roskadó tűz fölé
és mély, dörmögő hangon mesélt:

A tiszta tükör útjára engedi a napfényt,
Koszos tükörben elvész a fény,
Igyekezz hát, hogy tiszta tükör légy,
amilyennek Isten megteremtett,
akkor tied lesz az Ő jóságos ereje,
tied lesz mindig mindörökké,
hogy tovább add a szenvedőnek
ebben rejlik a titok...hiszen
Teremté’ Isten az embert tulajdon képére
adott néki uralmat mindenek fölött!

Uralmat s nem szolgaságot!
Isten fényét kell beletükrözzük
az emberi világ sötétségébe
s ha ezt megtesszük,
eleget tettünk a parancsnak, ami világra hozott.

Szavai nyomot hagytak, aztán
hangja tovaveszett a nyirkos csöndben.
Csak az eső percegett a sziklán,
s a fellegek úgy tapadtak a Havasokra,
mint ember lelkére a kosz
Aztán ágat vetett a parázsra
s a tűz ott a barlang szájában föllángolt újra...