Álló meditáció

Az álló meditációt legjobban a fáktól tudjuk elsajátítani. Állj közel egy fához, vagy fasorhoz, és csak merőn nézz egy irányba! Érezd, hogy a lábad gyökeret ereszt a talajba! Érezd, hogy tested hogyan himbálózik, mert kicsit mindig inogni fog, éppúgy, ahogy a fák ringanak a szélben. Mozdulatlanul, kapcsolatba állva a légzéseddel, fogadd magadba az előtted elterülő látványt, vagy tartsd lehunyva a szemed és érzékeld a környezetedet. Érzékeld a hozzád legközelebbi fát! Figyelj rá, érezd a jelenlétét, érints meg a tudatoddal és a testeddel!
Használd a légzésed annak támogatására, hogy a jelen pillanatban maradj, érezve álló, létező testedet, pillanatról pillanatra.

Amikor a tudat vagy a test először jelzi, hogy ideje továbbmenni, maradj állva még egy ideig, emlékezve arra, hogy a fák évekig, sőt szerencsés esetben egész emberöltőkig állnak mozdulatlanul. Nézd meg, tanítanak-e valamit neked a mozdulatlanságról, a kapcsolódásról. Hiszen gyökereikkel és törzsükkel a talajt érintik, törzsükkel és ágaikkal a levegőt, leveleikkel a napfényt és szellőt. Az álló fáról minden a kapcsolódást juttatja az eszünkbe. Kísérletezz azzal, hogy te megad is így állsz, ha csak rövid időre is. Munkálkodj azon, hogy kapcsolatban légy a bőrödet simogató levegővel, a talajjal érintkező lábad érzésével, a világ hangjaival, a fény a színek s az árnyék játékával, a tudat táncával.
Állj így, bárhol légy is, az erdőben, a hegyek között, a folyóparton, a nappalidban vagy akár a buszmegállóban. Amikor egyedül vagy, az ég felé fordíthatod a tenyered, a karjaid pedig tartsd különböző helyzetekben. Legyenek olyanok, mint az ágak és a levelek, elérhetőek, nyitottak, befogadók, türelmesek.

(Jon Kabat-Zinn : Bárhová mégy, ott vagy )