Egy állomás nem a Cél....

Életünk egy vonat...vannak megállók melyet őseink is "beértek" a maguk módján megéltek. Akkor más volt? könnyebb....nehezebb? nem tudhatod csak azt, hogy MOST te hogyan éled meg.  Ismered ezt az érzést? voltál már hasonló helyzetbe? mikor életed történéseibe egy megálló emlékezetes volt...
Érezted már azt, hogy a vonatod ablakán  kitekintve mely visz...előre téged....sokszor oly gyorsasággal halad alig bírod követni a képeket?
Nézed az ablakon megcsillanó fényeket, árnyékokat....ahogy táncolva egymásnak adják figyelmed...majd tekinteted a távolba siet, a  messzeségbe keresed ÖnMagad....aztán egy fánál ülve...KINt....a sok problémádból, távol a zajtól, a bántástól, a fájdalomtól messze...aztán csönd lesz, és nyugalom száll alá az Égből....látszólag nem történik semmi...vársz, figyelsz (?), keresel...barátokat, társakat, kísérőket a további megállóig. Addig is azt" gondolod" a Most -ba élsz...tévedsz...mert CSAK gondolod...nem ÉLED! Rohansz a gondolataiddal a teendőid felé, az idővel sodródva, a viharokat elviseled, mi mást tehetnél...ez az élet.
 Vagy csak azt hiszed? régi időkbe hittük az Istent, ma mát tudjuk az Istent....a JelenLétbe.
Halad a vonat...jönnek szép tájak...csodás illatú virágok, andalító dallamok...vágyak...ösztönök...galambok... fészekrakás...családias hangulatú érzések. S tekinteted megpihen egy tükör Fényű tavon...oly csendes...mozdulatlannak tűnő...felszín..amit látsz most belőle (...) hogy mi van a " mélybe" nem látod...sem azt, hogy e tó az  Égből hullott-e alá? vagy a mélyből keletkezett? 
Ha te "Ő" lennél, így éreznél? hogy minden oly csendes...vagy másként élnéd meg, őt is ha te lennél ? MindEgy nem a válasz a lényeg, az érzés ami benned életre kell " általa"

Lassan ráeszmélsz a tó nem te vagy, csak most általa tapasztalod magad, Benned él Engedd :-)