GondolatOM  

Lélek fehér vásznán szétszórja ihletét a képzelet
Tiszta fényű forrás ontja nyugtató ízét

Merítkezni vágyó képzelet
semmiből jött valahová vezet...

Sorsok útján mérföldkő az ölelés
ringat, ölel, simogat,
s ha kell megtart téged.

Alkoss imából Csodát
Hadd legyen időtlen forrássá,
 a Fény.


   Sok helyzet másként AlakulHatna, ha nem csak elvárunk csak adunk...miből? meddig? kérdezheted, jogosan hiszen a sok csalódás edzi a feltétel nélküli elfogadást.
Edzi benned is a hitet, s a  kitartást. Mert a félelem lesz uraddá nem a Szemlélő benned. És talán egy idő elteltével mindenki ellened...s nem veled, azt érzed. Mert nem látni az összetartást, sem a segítséget...nem várd KivülRől magadban leled! Addig amíg nem vagy kész a BeFogadásra tudd  minden ellened van...amint VálTasz Be engedsz minden érted történik majd!
       Az Angyalok ereje benned van, a hit nem a templomba talál rád, benned az OLTÁR gyújts hát  gyertyát s szenteld meg a pillanatot.
Nincs oly gyógytea, sem gyógykrém mely meg oldaná helyetted a FELISMERÉS szükségszerűségét.
Mert mindaz ami történik veled, már megtörtént oly sokunkkal ki a sorsát vállalta...
A gondOK okozója néha az ész, az ego maga...ki nem bízik, de törekszik, hogy elrejtse igaz ÉrtÉked


Ellenállás mentes szép estét
Barti Ildikó

.