Egy kedves írást olvastam. Örömmel megosztom veled:
A TÁVOLSÁG...
Megtalálni a kellő távolságot a megismeréshez:
A dolgok valós érzékeléséhez távolság kell. A múlt a jelenből-, a jelen a jövőből érzékelhető. Az adott pillanat érzékelése nem a valóság, hanem hatásérzékelés. Mit tesz velem egy adott szituáció? A hatás és a reakció megértése csak utólag lehetséges. A megismeréshez tehát idő kell és visszaemlékezés.
A térben való távolság részben tudatos döntés. Lélek és lélek távolsága, lélek és tárgy távolsága. A megismerés az akaraton keresztül történik. Az akarat visz közel a másikhoz és az akarat húz határvonalat is. Az akarat a térbeli megismerés kulcsa. Amit akarok, ahhoz közel férkőzöm, amit nem akarok, azt hagyom lebegni a térben. A valódi megismerés azonban e kettő között zajlik, a közel és távol között; azon a vonalon, ahol a megismerés teljes és valós lehet.
Hiába veszem szemügyre a fát, értem meg minden vonalát, teljes lényét, ha az erdőre vagyok kíváncsi. Nem érthetem az erdőt, ha belemegyek és a fákat kezdem el nézni. Nem érthetem, csak úgy, ha távolabbról veszem szemügyre. Ha engedem teljes lényét, hogy megnyilvánuljon előttem. El kell engednem először, hogy láthassam teljes valójában. Nem elfordulnom kell tőle, nem megtagadnom, hanem távolabbról szemlélnem és vágynom a megismerésére. Ha túl messze megyek, nem látom, nem fogom ismerni, ha túl közel megyek, megismerem egyes részeit ugyan, melyekre mondhatom, hogy „ilyen” vagy „olyan”, de az erdőt nem fogom ismerni, csak az erdő egyes részeit.
A megismeréshez kellő távolság kell. Közelség és távolság egyben. A kettő játéka. A közelség elengedhetetlen, mert ha hiányzik az akarat, akkor nincs megismerés, de a megismerés nem csak közelség. Nem csak érzelmek és túlfűtöttség. Nem csak szenvedély és ragaszkodás. A megismeréshez távolság is kell. Az a távolság, mely könnyeden szemügyre vesz, figyel, és szemeit rajtad tartja. Ez a tisztelet lényege.
A tiszteletben van némi távolság. Tisztelet nélkül nem létezik megismerés, mert amit nem tisztelsz, az bezárja kapuit előtted, és ami elzárkózik előled, az nem is enged közel magához. A tisztelet tehát a megnyitáshoz kell, hogy utána kellő közelségbe, majd kellő távolságba kerüljünk attól, amit megismerni szeretnénk.
A dolgok valós érzékeléséhez távolság kell. A múlt a jelenből-, a jelen a jövőből érzékelhető. Az adott pillanat érzékelése nem a valóság, hanem hatásérzékelés. Mit tesz velem egy adott szituáció? A hatás és a reakció megértése csak utólag lehetséges. A megismeréshez tehát idő kell és visszaemlékezés.
A térben való távolság részben tudatos döntés. Lélek és lélek távolsága, lélek és tárgy távolsága. A megismerés az akaraton keresztül történik. Az akarat visz közel a másikhoz és az akarat húz határvonalat is. Az akarat a térbeli megismerés kulcsa. Amit akarok, ahhoz közel férkőzöm, amit nem akarok, azt hagyom lebegni a térben. A valódi megismerés azonban e kettő között zajlik, a közel és távol között; azon a vonalon, ahol a megismerés teljes és valós lehet.
Hiába veszem szemügyre a fát, értem meg minden vonalát, teljes lényét, ha az erdőre vagyok kíváncsi. Nem érthetem az erdőt, ha belemegyek és a fákat kezdem el nézni. Nem érthetem, csak úgy, ha távolabbról veszem szemügyre. Ha engedem teljes lényét, hogy megnyilvánuljon előttem. El kell engednem először, hogy láthassam teljes valójában. Nem elfordulnom kell tőle, nem megtagadnom, hanem távolabbról szemlélnem és vágynom a megismerésére. Ha túl messze megyek, nem látom, nem fogom ismerni, ha túl közel megyek, megismerem egyes részeit ugyan, melyekre mondhatom, hogy „ilyen” vagy „olyan”, de az erdőt nem fogom ismerni, csak az erdő egyes részeit.
A megismeréshez kellő távolság kell. Közelség és távolság egyben. A kettő játéka. A közelség elengedhetetlen, mert ha hiányzik az akarat, akkor nincs megismerés, de a megismerés nem csak közelség. Nem csak érzelmek és túlfűtöttség. Nem csak szenvedély és ragaszkodás. A megismeréshez távolság is kell. Az a távolság, mely könnyeden szemügyre vesz, figyel, és szemeit rajtad tartja. Ez a tisztelet lényege.
A tiszteletben van némi távolság. Tisztelet nélkül nem létezik megismerés, mert amit nem tisztelsz, az bezárja kapuit előtted, és ami elzárkózik előled, az nem is enged közel magához. A tisztelet tehát a megnyitáshoz kell, hogy utána kellő közelségbe, majd kellő távolságba kerüljünk attól, amit megismerni szeretnénk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése