Hatalmas bátorságra, és erőre van szükség ahhoz, hogy ne akarjuk minél hamarabb megszüntetni, tompítani vagy elfedni a fájdalmat, a csalódást, a tüneteket, vagy a gyászt...
A szüntelen keresés, kutatÁs alatt elérjük azt a pontot a gyógyulásunk útján, amikor már majdnem minden könyvet elolvastuk, az összes mester tanácsát kikértük, és az összes módszert kipróbáltuk olyankor az egyetlen dolog, ami még hátra van, nem más, mint ,hogy érezzük a fájdalmas érzéseinket. Hiszen pont a fájdalmunkkal való együttLét fogja elhozni számunkra mindazt, amit az elkerülése által próbáltunk elérni.
Szembe nézni...megengedni...megélni...felkiáltva talán "jééé ez is én vagyok"...a helyzetben, a bánatban, a fájdalomban...nem beleragadva, belehalva...olykor megszólalhat a lelkiismeret, ami nem azt mondja meg, mit kell tennünk, hanem azt, hogy mi az, amit nem szabad vagy nem lett volna szabad megtennünk. Életünk folyamatai sok változÁs-t hoznak, csak nézd végig egy-egy napodat, te mit teszel? küzdesz? vagy küszködsz? A tudat, hogy egy CÉL felé haladsz, erőt ad, és örömmel tölt el. Ha ezt tapasztalod, akkor küzdesz, azaz: élsz. Ha csak "erőlködsz" szenvedsz igazából nem haladsz semmi felé, talán nincs is célod, nincs egy irány, amit követnél, akkor az küszködés, ami csak rabolja az energiáidat. A küszködés nem szükséges összetevője az életnek – tehát van lehetőséged változtatni. Amig nem vagy egyén addig egy folyamat része vagy, ismMerd fel magad az élethelyzeteidben..

"Azt hiszem, a legjelentősebb döntés, amit napról napra hozni tudok, az az általam megválasztott hozzáállás. Ez sokkal fontosabb, mint a múltam, a taníttatásom, a gazdagságom, sikereim vagy kudarcaim, a hírnév vagy a fájdalom, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, a körülményeimről, a pozíciómról. A hozzáállás visz előre, vagy bénítja meg a fejlődésemet. Egyedül ez szítja a szenvedélyem, vagy ostromolja a reményem."
CharlesRozellSwindoll

Szeretettel:
Barti Ildikó