Jelenségeink a gondolatok, és érzések a tudat tűkörKépén át ...

   Ameddig a szem ellát végtelen tó tükrözi a táj határtalan nyugalmát e csoda a LÉLEK tér. A tó mélyén egy másik élet bontakozik ki, halak, moszatok, és kavicsok adják a TÉR sokszínűségét, ők az érzések, a gondolatok. A tó felszínén nem látni mást csak a Fény játékát tükrözni a kék égbolt tisztaságát. Az avatatlan szem egy részletet lát a teljesKÉPből, egy kockát a fimből... Aki veszi a bátorságot, és önismeretet gyakorol,  a MÉLYBE kell merülnie, mert a felszínen nem látni a összKépet! A merülés szint különbséggel jár, mert a víz alatt más a nyomás, mint a felszínen... a gondolataink, az érzéseink megismerése a tó mélyén van. El kell jutnunk addig, a MÉLYSÉGig , ahol már nagy rajtunk a nyomás, és talán az élet bánt, gyötör, sanyargat, így erősebb bennünk a késztetés, hogy az okokat keresve a mélybe lessünk.
   Itt szembesülhetünk, hogy családi mintáink már kirajzolták az utat...a saját felfogásuk szerint...ahogy édesanyád...ahogy édesapád tett, vagy döntött, csak az a kérdés, ugyanazt akarod-e "járni" ? vagy veszed a bátorságot, és a saját megtapasztalásaid által végighaladsz a lelked bugyraiban. 
Nagyon nehéz, sokszor az ész int, hogy állj meg, ne menj tovább! Hogy miért? mert még nehezebb, még nyomasztóbb lesz az életed mint eddig. Mert a tisztának "tűnő"  víz felkavarodott, magával hozta az iszapot, a mélyből a sárt, és minden oly zavaros...egyre sűrűbb...nyomasztóbb.
    Fohászkodsz az Istenhez, hogy miért teszi ezt veled, hiszen te csak jót akartál, nem bántasz senkit, szeretsz, tisztességes vagy...de mégis...egyre nehezebb.
Nagy a nyomás rajtad, életed pillérei kibillennek....ideges vagy, unja a párod...a gyereked...a barátaid, mert már nem jó semmi! Furcsa vagy...mondják, "megváltoztál". És ezt te is érzed, NEM TALÁLOD A HELYED...ebben az életbe...ki vagy? mit akarsz?
És talán ár semmi másra nem vágysz....egy kis nyugalmat...kérsz...De nincs vége, majd ismét elindulsz keresel....egy gurut...egy mestert...egy gyógyítót, aki segít, ebből a végtelen elveszettségből utat törni neked MAGADHOZ!
   Enyhülhetnek fájdalmait, picit könnyebbnek TŰNIK, aztán lassan megerősödsz...azt hiszed(...) de a vihar csendje "készít" valamire. 
 És egy kis kitérő után újból jön" valami" fizikai tested fájdalmain át kopogtat az ÚT...belép a testedbe a betegség ...szörnyen összetör, szétfacsar...kínok közt még a remény is elhagy. Feladod, és már csak heversz a porba...egyedül...elhagyva...érzed itt a vég...nem bírod tovább!
Könnyeid arcodat mossák, és te ott heversz, mozdulatlan...tekinteted a víz felszínén marad...közelebb kúszol, véget vetni szenvedésednek...alámerülsz, le a mélybe.
Legyen aminek lennie kell, legyen meg a TE akaratod ...várod a halált (...) a tó mélyére érsz, és azt látod itt egy másik élet zajlik...és még LÉLEKzetet is vehetsz. Kirajzolódnak a formák, egy másabb rálátás... egy új tekintet tárul eléd a lélek tűkre át. Nincs vége, minden most kezdődik el!
Tarts velem a lélek térbe legközelebb is.

Barti Ildikó
Eft tanácsadó