GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY (FEBRUÁR 2.)
A szentelt gyertya, mint Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelménynek. A sublótban, ládafiában tartották, szalaggal átkötve a falra helyezték, vagy a szentképre akasztották. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a "pogánykát" ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, "hogy annak fényénél múljon ki a világból", és ez égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Ugyancsak az egész nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső esetén meg kell gyújtani. A szegedi táj népének hagyománya szerint a világ végén, amikor három napig sötétség lesz, csak a hétszer szentelt gyertya fényeskedik majd, ezért igyekezett minden család a szent búcsúkban díszes gyertyákat venni, azokat 7 esztendőn át megszenteltetni és a szobában tartani.
Ugyancsak általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben a Muravidéken úgy tartották: "Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél."
Ugyancsak általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben a Muravidéken úgy tartották: "Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése