Kedves olvasó

Az elmúlt időszak sok régi mintát hozott életünkbe. A foglalkozások alatt vendégeim, arról számoltak be, hogy kiéleződtek az ellentétek, a konfliktusok, a tűrhetetlen élethelyzetek.
A boldogság nyomában című előadást hallgatva - Szondy Máté azt mondja, hogy érzelmi beállítottságunk 50% a genetikán múlik, 10% a környezet, társadalom hatása, és 40% a Te tetteid. Persze lehet ezen elmélkedni, de ma már azt is tudjuk, hogy az 50% genetikai" hozott" csomagba nemcsak a pozitív érzések, gondolatok vannak jelen, hanem a lehúzó régi " fel nem dolgozott...meg nem értett " érzések is" Ennek következtében indokolatlan állapotban is lehetsz " rossz passzba"
Saját érzéseink szerkezete által az őseink érzéseit ismerhetjük meg...azokat a helyzeteket, ahol ők megélhették önmagunkat...
Ahhoz, hogy azonosulás nélkül rálássunk, szemlélőkké kell válnunk..nem azonosulni, megfigyelni a folyamatokat, az élet történéseket.

Egy érdekes történetet mesélt Alíz lányom a napokba, melyet viselkedéskutatók egy érdekes kísérletet végeztek majmokkal. Ötöt közülük egy közös ketrecbe zártak, melyben egy létrát helyeztek el. A létra tetejére pedig egy banánt. Persze, hogy csábító volt a kínálat; az első majom, aki észrevette, egyből fel is szaladt a létrán, hogy megszerezze az ízletes kincset. Ekkor azonban a kutatók a többi majmot hirtelen jéghideg vízzel öntötték le. Szegény rémült majmoknak fogalmuk sem volt, miért is kapták a büntetést.
Aztán újabb banán, újabb szemfüles majom – és egy újabb jéghideg zuhany következett. És ahogy újra és újra megismétlődött a büntetés, a majmok hamar rájöttek az összefüggésre – így amint valamelyik társuk lelkesen elindult volna a létrán felfelé, a többiek azonnal visszarángatták és megverték őt. Így ment ez egy darabig, és nemsokára a tudósoknak már nem is kellett semmit sem tenniük: a majmok hideg víz nélkül is visszarángatták társaikat. Végül már nem is próbálkozott egyikőjük sem, hiszen pontosan tudták, mi jár érte.
Ekkor a tudósok kivették a ketrecből az egyik majmot, és egy új társat kaptak a bent lévők. Újabb banán került a létra tetejére, és természetesen az újonc majom – mit sem sejtve a dolgok rendjéről – el is indult felfelé boldogan. A többiek azon nyomban elkapták és megverték. Szegény kis újonc hamar megtanulta, hogy hiába van ott fenn a banán, abból csak baja származik, ha megpróbálja megszerezni azt.
Nem sokkal később a régiek közül egy következő majom helyett is új társ érkezett. Ő is próbálkozott természetesen, és pontosan ugyanúgy járt, mint az első újonc – aki egyébként maga soha nem tapasztalta a hideg vizes büntetést, mégis most már a többiekkel együtt verte meg az újonnan érkező, naivan a banánra törő társukat. Ő is megtanulta, mi a rend.
A kísérlet folytatódott, ismét új majom érkezett egy régi helyére, és ő is megkapta a veréseket – immár hideg víz nélkül, hiszen erre jó ideje nem volt már szükség. Végül az összes majmot, aki valaha is kapott a hideg vizes büntetésből, új majom váltotta fel, és immár öt olyan majom volt a ketrecben, aki csak annyit tudott, hogy a banánért nem szabad felmászni. De hogy ennek mi a valódi oka, arról fogalmuk sem volt. Ez itt a rend…

Persze, a hagyományoknak fontos szerepe van életünkben. Az elődeink által megszerzett tudásra építkezve – vagy Newton szavaival: az óriások vállán állva – leszünk képesek mi magunk is valami nagyszerűt alkotni – akár mások, akár önmagunk számára. De vakon követni a szokásokat – akár szóbeszéd, akár szabályok formájában – legalább akkora ostobaság, mint mindent a nulláról kezdve próbálni értéket teremteni a világban.

Szeretettel:
Barti Ildikó
Eft tanácsadó