Kiegyenlítés a nevelésben
„Nem csak a házasságban és a partnerkapcsolatban, hanem az élet más területein is ki kell egyenlítődnie a jónak is, a rossznak is, mint ahogy a következő példa mutatja. Dél-Afrikában Bert Hellinger egy iskola rektori és lelkészi tisztét töltötte be. Nagycsütörtökön azt mondták neki a tanulók, hogy a szabadnapra tekintettel be szeretnének menni a városba. Hellinger elengedte őket. de kérte, hogy érjenek vissza az istentiszteletre, mert szükség van rájuk a kórusban.
A tanulók azonban csak estére mentek vissza. Megbántották a vezetőjüket, ezért a rend helyreállítása érdekében kiegyenlítésnek kellett következnie.
Az iskolának joga volt az önirányításra, és így este összehívták az érintett tanulókat. Bevezetésül a rektor negyedórán át nem szólt semmit, csak hagyta, hogy a tanulók a helyükön üljenek. Aztán így szólt: »Megbomlott a fegyelem. Ti akartatok valamit tőlem és az iskolától. Ha többé nem akarom megadni nektek, mi lesz belőletek? Vissza kell nyernetek magatoknak engem. Van számotokra egy javaslatom. Holnap korán reggelre hívjátok össze az összes tanulót, és beszéljétek meg velük, hogyan álljon helyre a fegyelem.«
Másnap reggel a tanulók négy órán át tanácskoztak, és elkészítettek egy javaslatot. Ám ez túl keveset követelt tőlük ahhoz, hogy elég legyen a kiegyenlítéshez. Hellinger azt mondta »Nem, ez nevetséges, beszéljétek meg újból!« A tanulók ismét négy órán át tanácskoztak, és azzal a javaslattal álltak elő: »A szünidőben egy egész napon át dolgozunk a focipálya rendbehozatalán!« Ez már elég volt az arányos kiegyenlítéshez. Amikor aztán sor került a dologra, és a tanulók már fél napja dolgoztak a focipályán, elengedte nekik a munka többi részét. Az iskolában soha többé nem volt gondja a fegyelemmel.
Pedagógiai szempontból fontos a menet közbeni engedékenység. Ha egy anya túlságosan is következetes, elveszíti a szeretetet. Engednie kell, hogy az elvekkel szemben a szeretet kerekedjen felül. Azonban az is kárukra válik a gyermekeknek, ha az anyának egyáltalán nincsenek elvei.” – Thomas Schäfer
Az iskolának joga volt az önirányításra, és így este összehívták az érintett tanulókat. Bevezetésül a rektor negyedórán át nem szólt semmit, csak hagyta, hogy a tanulók a helyükön üljenek. Aztán így szólt: »Megbomlott a fegyelem. Ti akartatok valamit tőlem és az iskolától. Ha többé nem akarom megadni nektek, mi lesz belőletek? Vissza kell nyernetek magatoknak engem. Van számotokra egy javaslatom. Holnap korán reggelre hívjátok össze az összes tanulót, és beszéljétek meg velük, hogyan álljon helyre a fegyelem.«
Másnap reggel a tanulók négy órán át tanácskoztak, és elkészítettek egy javaslatot. Ám ez túl keveset követelt tőlük ahhoz, hogy elég legyen a kiegyenlítéshez. Hellinger azt mondta »Nem, ez nevetséges, beszéljétek meg újból!« A tanulók ismét négy órán át tanácskoztak, és azzal a javaslattal álltak elő: »A szünidőben egy egész napon át dolgozunk a focipálya rendbehozatalán!« Ez már elég volt az arányos kiegyenlítéshez. Amikor aztán sor került a dologra, és a tanulók már fél napja dolgoztak a focipályán, elengedte nekik a munka többi részét. Az iskolában soha többé nem volt gondja a fegyelemmel.
Pedagógiai szempontból fontos a menet közbeni engedékenység. Ha egy anya túlságosan is következetes, elveszíti a szeretetet. Engednie kell, hogy az elvekkel szemben a szeretet kerekedjen felül. Azonban az is kárukra válik a gyermekeknek, ha az anyának egyáltalán nincsenek elvei.” – Thomas Schäfer
Megjegyzések
Megjegyzés küldése