Szakadás a kötődésben

„Ha a gyermek heves elvesztési és elválási érzést él át, például ha kórházban kell töltenie egy időt, az megzavarja. A kötődésben így bekövetkező szakadás gyakran fordul elő az első életévben, és legtöbbször az anyától való elszakadásban nyilvánul meg.
Valahányszor a gyermek később, felnőttként közeledni kezd valakihez, tudat alatt felrémlik ennek az elszakadásnak az emléke, és feljönnek a hajdani érzelmek és szimptómák is – harag, gyűlölet, szomorúság, csalódás és rezignáció. A szimptómák közt fejfájás, gyomorfájás és feszültség is szerepelhet. Nem ritka, hogy közeledési szándékát problematikusnak érzi: »Soha az életben nem kérek többé senkitől semmit«, vagy »Soha többé nem mutatkozom gyengének«. […]
A kötődés szakadását a gyakorlatban nem csak az imént leírt tünetekről lehet felismerni, hanem arról is, hogy az illető hogyan viszonyul a szüleihez. Az érintettek többnyire kerülni kezdik azt a szülőjüket, aki iránt megszakadt a kötődésük. Gyakori, hogy becsmérlően beszélnek erről a szülőjükről, megszakítják vele a kapcsolatot, és azt állítják, hogy az apjuk vagy anyjuk iránt »nem éreznek semmit«. Ez a »nem érzés« védi a pácienst a fájdalomérzettől. A fájdalom azonban ott van, mindössze csak elfojtás alá került.” – Thomas Schäfer