ODATARTOZÁS-TISZTELET…

Emberek vagyunk, születésünktől kezdve kapcsolódunk. Valakihez, valakikhez. Egy emberhez, egy családhoz, és ezzel egy rendszerhez. Törekvésünk a kapcsolatokra, azok fenntartására állandó, mert ezekben a kapcsolódásokban érezhetjük biztonságban magunkat. A kapcsolódások mély pillanatai üzenetek… EMLÉKEK, melyet egy olyan világból hoztunk magunkkal, ahonnan indultunk egyszer.

Amikor valódi kapcsolatokat teremtünk, akkor tulajdonképpen emlékezünk. Az együtt élményére, a közösre, az együtt megéltre. Milyen jó együtt lenni… az örömöt, bánatot megosztani, együtt megélni. Az emberek egyik legnagyobb fájdalma az egyedüllét érzéséből származik. Egyedül…

Ki az akinek egyedül kell lenni? Sorsát ezzel az érzéssel vajon ki nehezíti?

Senkinek nem kell egyedül lenni, hiszen itt vagyunk sokan, van hova tartozni. Felnőttkorban már megválaszthatjuk hovatartozásunkat, kacsolódásainkat. Akkor mi lehet az oka annak, hogy olyan sokan érzik egyedül magukat, vagy konkrétan egyedül vannak?

Az Odatartozásnak- Együtt-nek ára van… nem csak úgy jár mindenkinek.

Az első és legfontosabb, a tisztelet.

Tisztelni a másikat, a lényét, személyiségét, értékrendjét, szokásait és viselkedését. Tisztelni és nem elfogadni kell… ne keverjük össze. Amikor tisztelem, az nem jelenti azt, hogy ezzel egyet is értek azzal amit és ahogyan tesz. Azt jelenti, hogy tisztelem őt annyira, hogy megengedem neki, hogy úgy viselkedjen, ahogy szeretne. Hiszen a viselkedése az ő felelőssége, neki kell elszámolnia vele.

Amikor kapcsolódni szeretnék hozzád, akkor tisztán látom, hogy érdemes. Szeretni akarlak, hozzád tartozni, veled együtt lenni. Ilyenkor látom azokat a minőségeket benned és az életedben, amiért érdemes. Amit nem látok, azok a dolgok és személyek, melyek hozzád tartoznak. Nem látom még tisztán, hogy te kihez és hogyan kapcsolódsz az életedben. Nem látom ilyenkor még tisztán az értékrendedet, és azt, hogy működsz akkor, amikor kiborulsz valami miatt éppen…

Látlak, szeretlek és ezzel a szeretettel amit ilyenkor érzek, együtt jár automatikusan a tisztelet. De mi történik akkor, amikor valami miatt csorbul a szeretet? Mi tart meg minket ilyenkor az együttben?

Ha “csak” a szeretetre épített tisztelet van a kapcsolódásban, akkor semmi sem tart meg minket olyankor, amikor csökken vagy elvész a szeretet. Ha valódi tisztelet van, akkor az ilyenkor is megmarad, összetart, összefog minket, megőrzi a MI együttünket.

Amikor egy új rendszerbe lépsz be, például társad rendszerébe, akkor nem feltétlenül építhetsz a szeretetre… vagy odaadják, vagy nem. Ez sok mindentől függ az adott pillanatban és rendszerben. Minden rendszer múlttal rendelkezik, aminek te a belépés pillanatában még nem vagy része. Nem lehetsz része a múltjuk szövetségének. Itt, ha az ő szemükkel nézzük, nincs helyed… mégis itt vagy, valamiért ide érkeztél, ehhez a rendszerhez.

Kint állsz a küszöbön, és várod, hogy azt mondják: Beléphetsz!

Mit teszel érte, hogy meghívjanak ebbe a közösségbe, szövetségbe?

Nézegeted őket, véleményt, ítéletet alkotsz, megméred őket. Egyenként és külön-külön mindenkit… azt gondolod tisztán látsz mindent. Nem szimpatikusak, nem szívesen tartoznál ide… ezekkel és hasonló gondolatokkal már ki is rekesztetted magadat. Észre sem veszed és megírod az új rendszerben sorsodat. Kirekesztenek, eltolnak, mert érzik az oda tartozni nem akarásodat… Érzik abból, hogy nem kapnak tiszteletet.

Amikor tiszteled a másikat:

elismered helyét és sorsát a saját rendszerében, nem akarod őt onnan kitúrni, kilökni, helyébe lépni
helyet adsz neki a saját életedben
akkor Őt látod, nem csak személyiségét és cselekedeteit… érdekel az is, hogy az amit tesz, és ahogyan teszi, azt vajon miért teszi, miért úgy teszi
érdekel az élete, sorsa, érzései, gondolatai, szeretnéd őt jobban megismerni
érdekelnek álmai, vágyai
keresed azokat a minőségeket benne amiért tisztelheted, esetleg szeretheted.
Amikor van benned tisztelet, akkor van helyed kapcsolódásokban, rendszerekben. A tisztelet hiánya, elutasítást eredményez. Nem te magad leszel elutasítva, hanem a tisztelet hiánya. Ha képessé válsz a tiszteletre, később beléphetsz. A belépés, kapcsolódás lehetősége, időpontja, a te döntésed!

Mindenki értékes! Minden rendszer képvisel értékeket! Ezek az alapfeltevések elvitathatatlanok. Addig amíg ezeket az el nem fogadod, tiszteleted nem valósulhat meg, életedet belső magányodban, egyedül kell élned.

Szeretnéd tisztelni, de nem megy? Nincs miért tisztelned?

Tiszteld a sorsát amit megél, tiszteld azért, hogy valakinek, valaminek ő is adott már életet.

A SORS és az ÉLET… a két leghatalmasabb minőség a Mindenségben. Ha ezeket a minőségeket nem tudod tisztelni, akkor ne csodálkozz, hogy egyedül érzed magadat és lassan pokollá válik az életed… A Sors és az Élet is büntet, kirekesztett, hogy tanulj belőle és tiszteld.

Nézd meg milyen az életed, nézz a tükörbe! Ha elégedett vagy magaddal és az életeddel, akkor minden rendben, de ha elégedetlen vagy éppen akkor emlékeztesd magadat arra, hogy elveszítetted a tiszteletet… indulj el és keresd meg! Gyakorold!

TISZTELET… egy régi fogalom, ami a mai világunkban szinte ismeretlen.

TISZTELET… erő és alázat egyben. Meghajtom a fejemet, térdre borulok, és így könyörgök neked:

Egyedül vagyok, kérlek engedj be az életedbe!

Tisztelet… olyan minőség, ami nélkül nincs valódi szeretet és szerelem. A hiánya űrt, egyedüllétet teremt.

Én tisztellek, és számomra lényegtelen, hogy te tisztelsz-e engem, mert én a tisztelettel együtt benne lehetek a veled együtt megélt érzésekben. Te vagy az, aki kirekeszti magát belőle, ha te nem tisztelsz engem. Te maradsz egyedül, és ebben az egyedüllétben elszenveded a sorsodat, és az életedet.

Tiszteletben tartom, ha ezt teszed, így teszed!

Tisztelet és Szeretet együtt, kéz a kézben… együtt a VÉGTELENBEN!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta

https://talentumok.com/…/olvasnivalo…/odatartozas-tisztelet/