(1/4) "Harminchét éves koromig éltem tudattalanul. Addig megjártam én is a poklok poklát ugyanúgy, mint bárki más. Miután letisztult előttem, hogy az életet lehet másképpen is élni, mint ahogyan eddig hittem, amint rájöttem, hogy a figyelmem által teremtődnek a körülményeim, egy pillanatig sem haboztam.

Valóban elkezdtem magamra figyelni, és folyamatosan érzékeltem mindenkin, hogy csakis saját érzelmeit vetíti másokra és a külvilág történéseire. Egyre kevésbé azonosultam a megnyilvánulásaikkal. Szükségem volt valamennyi időre ahhoz, hogy minden megfelelésemet és elvárásomat abbahagyjam, de hogy mennyi, ez így utólag meghatározhatatlan. Ma már minden pillanatban érzékelem magam, tudok magamról."
Csattos Ilona: Vedd észre