Éljük életünket, éljük a mindennapjainkat. Van, hogy könnyebben, van hogy nehezebben vesszük az akadályokat. Időnként fájunk, és azt érezzük nem bírjuk, ebbe már belehalunk. Talán volt, hogy ezt már tényleg nem bírtuk. Talán a Lélek emlékeztet, hogy ebbe egyszer már belehaltunk… A Lélek magában hordozza a lenyomatot. A Vándor minden utazását mélyen őrzi, ő azt, egy pillanatra sem feledi.

A Lelkünk a karma bankban őrzi a sok jót és rosszat, amit valaha tettünk. A karma banknak csak a cselekedet számít. Jót, vagy rosszat tettél? Szándékod nemes, vagy önös? – ezt mind feljegyzik. A karma bankunkba gyűjt a Lelkünk mindent, amit valaha megtapasztalt. Talán, volt olyan élet, amiben csak ártottunk, magunkat mások elé helyezve gázoltunk. Uralkodtunk és uraltunk, de a jót nem szolgáltuk. Kizsákmányoltunk és becsaptunk, másokat kihasználtunk… és a karma bankunkban csak gyűlt a mínuszunk. Mínuszba tettük magunkat, adósává váltunk az Életnek. Megkárosítottuk ezzel az Életet. S aztán most az élet károsít meg minket. Nem azt adja, amit másoknak, akadályokba ütközve, nehézségek árán kínoz minket. Az ilyen embert szinte élve falja fel az élet.

Vannak akik a jót szolgálják, nemes szándék által vezérelve, másokat maguk elé helyezve gyűjtik a pozitív karmát. Az ő karma bankjukban a Lélek valóban megpihenhet, hisz nem tartoznak az Életnek. Nem károsították meg az embereket. Az Élet, megjutalmazza ezeket a tetteket. Tálcán hordja az ilyen nemes embereket, Lelkeket. Talán itt ebben az életben felismerjük ezt. Jóságunkkal és szeretettünkkel szolgáljuk a Mindenséget. S most már látjuk, tisztán látjuk a különbséget. Ha jót teszünk, azzal magunknak segítjük a legtöbbet. Rendezzük a számlánkat a karma bankban, és tudhatjuk, hogy bár az élet egy örök körforgás, ha itt most megteszünk mindent, azzal valójában megmentjük a saját nemzedékünket.

… és igen, bármikor megeshet, hogy újra magukkal ragadnak a negatív cselekedetek. Előfordulhat, hogy hibázunk, hogy újra ártunk, és újra az Életet károsítjuk, de azt akkor is tudhatjuk, hogy ezt bármikor kiválthatjuk.

Soha nem késő lemondani az önös érdekről. Itt ebben a pillanatban úgy dönthetsz, hogy mostantól nemes szándékod veszi át a győzelmet, szereteteddel mutatva az irányt az elkallódott