Valóban minden csak nézőpont kérdése

A világ tele van ingerrel, kérdéssel és követeléssel. Szélsőséges állapotok körülöttünk, szélsőséges érzelmi állapotok bennünk. Zavar és zűrzavar. Kint és bent. időnként azt kívánod: “ bárcsak megállna az idő…mindezt azért, hogy meglásd hol is vagy, és mi az amit teszel?. De az idő nem áll meg, még a mi kedvünkért sem. Halad, rohan, telik, múlik...

Néha úgy tűnnek el hetek, hónapok, hogy szinte észre sem vesszük. Nem érzékeljük a napok múlását, hiszen a felgyorsult életünkben nem marad idő lelassulásra, nem marad idő összegzésre, visszatekintésre.

Rohanunk önmagunk, és a gondolataink elől. És bizony két végéről égeted az életed.

Hova tűntek a meghitt pillanatok? Hova tűntek a mély és őszinte beszélgetések?

A meghittség hiánya elidegenedést hozhat életünkbe....Amikor az élet nagyon kemény megpróbáltatások elé állít minket, akkor az első ösztönös reakciónk az áldozat szerep felvétele. Miért én? Miért pont velem történt ez?

Összeomlott az életed ,nem maradt más, csak a fájdalom és az üresség. És egy kérdés, amire nem tudod a választ, hogyan tovább?

A döntés a tied!