"Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol, és vakmerően harcolsz a vélt igazadért.
Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is.
Nem akkor, ha bárkit elítélsz. Esetleg megvered, legyőzöd, eltaposod, vitában megszégyeníted vagy elzavarod.
Nem akkor, ha a "nekem van igazam" nevében foggal-körömmel védelmezed az elveidet. Ezeket egy gyerek is megteszi a homokozóban.

Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. Ha sorsodért nem a körülményeidet okolod, hanem önmagadat.
Felnőtt akkor leszel, ha életedért - és mások életéért is - a felelősséget magadra veszed. Ha nem ítélkezel senki felett, még önmagad felett sem, mert nem vagy még alkalmas rá. Nem látsz tisztán - és ezt tudod.
Felnőtt akkor leszel, ha a háborút a saját önző, vak és hazug éned ellen viseled.
Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz.
Egy felnőtt ember, ha meghallja ezt a szót, hogy "vétek", tudja, hogy nem másokról, hanem róla van szó.
Mindent önmagában keres.
S ott is találja meg."

(Müller Péter)