Grigo Zoltán

Szélbekiáltó...

Látod? - mert mindig csak szaladtál,
versenyt futottál a széllel is,
most mégis magadra maradtál,
tovaszálltak már az évek is.

Rajzoltál valaha szivárványt
éjszaka a sötét egekre,
sziklák peremére kiálltál,
dacoltál viharral nevetve.

Azt hitted, hogy az élet örök,
az ifjúság nem száll el soha,
most megbújsz sötét függöny mögött,
s úgy érzed, az élet mostoha.

Az égre függeszted a szemed,
itt állsz az út végén egymagad,
már hiába nyújtod ki kezed,
- a szélbe kiáltottad szavad.