Csendben a lelkeddel....

"Amellett, hogy keresed a párbeszéd lehetőségét másokkal, az is nagyon jót tehet, ha mélyre hatolsz, és újra összebarátkozol a saját lelkeddel. Na, nem úgy, ahogyan mostanában valószínűleg tetted. Ez a frigy a LÉLEKKEL köttetik, nem pedig az elmével.Gyakran megtörténik, hogy azok az emberek akik sorsfordító változással találják szemben magukat, ELVESZÍTIK A KAPCSOLATOT a lelkükkel, méghozzá azért, mert mélyen beletemetkeznek a SAJÁT TÖRTÉNETÜKBE. A történeted ugyanis nem a lelkedben, hanem az elmédben lakozik.Na mármost, bizonyára azt gondolod, ha mélyre hatolsz, akkor végül kitisztulnak, megvilágosodnak a dolgok - és igazad van.HA NEM FORDULSZ BEFELÉ, KÍVÜL MARADSZ. Ugyanakkor két különböző dolog, hogy befelé fordulsz vagy beletemetkezel a saját történetbe.Az ilyen történet nem más, mint mese, amit te mesélsz saját magadnak. Úgy kezdődik, hogy "Egyszer rég...", és minden benne van, ami csak történt veled, önmagaddal kapcsolatos következtetéseid foglalata - olyan következtetéseké, amelyek nagyon ritkán alapulnak a veled kapcsolatos igazságon, viszont szinte mindig tartalmazzák a legkeményebb ítéleteket, amiket magadról alkottál.Ha eltemetkezel abban a káoszban, az ritkán eredményez tisztaságot. Sőt kijelentem, hogy soha, márpedig azért mert a történeted nem valós. Csak az elmédben létezik. Lehet, hogy neked nagyon valósnak tűnik, ennek ellenére nem az a valóság.A befelé hatolás másrészről azt jelenti, hogy egy úton, amelynek során az én elhagyja az elmét, és a lélekhez utazik - oda, ahol az ember személyes története nem létezik. Ez pedig lehetővé teszi, hogy teljesen más nézőpontból szemléld a veled történő dolgokat. Vagyis elmész egy másik helyre, hogy egy másik helyről indulhass el.Ezt sokféleképpen megvalósíthatod. Végül is, az egész arról szól, hogy elcsendesedj, és önmagaddal tölts egy kis időt - csak máshogyan.A dolog iróniája, hogy már most is ott vagy, a saját csendedben. Valószínűleg nagyon sok dolog kavarog benned önmagaddal kapcsolatban. A lényeg azonban az, hogy felfedezzed azokat a reflexiókat, amelyek, amelyek valóban azt tükrözik, aki vagy, ahelyett, hogy egy elvarázsolt kastély tükrébe nézve mindenféle groteszk képet látnál magadról. Mint már mondtam, a LELKEDDEL KELL CSENDESEN időznöd, és nem az elméddel.Ne fordulj az elméhez, ha az önmagaddal kapcsolatos tudást akarod gyarapítani! Így csak elveszíted magadat. Az emberek elveszítik a kapcsolatot saját legjobb énjükkel - vagy ahogy én hívom. valós identitásukkal.Ha beletemetkezünk az elmébe, azzal a legnagyobb probléma az, hogy nem csupán a személyes (és nem túl hízelgő) történetünkkel kell szembenéznünk, hanem még a saját verziónkat is hozzáadjuk mindarról, hogy épp mi történik velünk, és miért.Ez játszódik le bennünk..."Az ént történetem szétválaszthatatlanul összefonódik az életem külső történéseivel : azzal, hogy nincs bevételem, nincs otthonom, gondot jelent, mit fogok enni, és nem találok munkát. Ezek a körülmények tájékoztatnak arról, hogy ki vagyok - ezekből a külső körülményekből vonom le a következtetéseket saját magammal kapcsolatosan."

Pontosan így teszünk mindannyian. (Amig fel nem hagyunk vele.) Ha igazán jelentős dolgok fordulnak rosszabbra az életünkben, gyakran azt hisszük, hogy ez a mi hibánk, mert az okozza a változást, amit mi teszünk (vagy épp nem tettünk.)Úgy véljük, kudarcot vallottunk. Önmagunkat vádoljuk, önmagunkat hibáztatjuk mindenért, amit tettünk és ami idáig juttatott bennünket, és mindenért amit nem tettünk meg.Ha nem esünk az önvád csapdájába, akkor kérdésekkel kihozzuk magunkat. Beletemetkezünk az elménkbe, hogy kiderítsük, miért akarjuk mindenáron tudni a dolgok MIÉRTJÉT. Talán valami mélyről jövő, alapvető szükséglet, hogy értelmezzük a körülöttünk lévő világot? Talán csak arról van szó, hogy tudnom kellene, miként válasszam el ezt a jelenlegi helyzetemet jellemző külső körülményektől - attól, hogy nincs pénzem, és nem találok azonnali megoldást - hiszen ezek a külső dolgok, most nagyon is valósak.Bárhogy is legyen, nem hisszük el, hogy bárki is szerethet bennünket (azt gondoljuk, hogy csak úgy mondják, mert nem tudjuk elképzelni, hogy mi magunk szeressük önmagunkat, és teljesen elveszünk a saját elménk útvesztőjében. Elveszítjük a kapcsolatot valós énünkkel, legjobb énünkkel, miközben fel-alá bolyongunk odabent, ebben a tágulóban lévő történetben.Valóban legbelül tudjuk, hogy a kép önmagunkról nem azonos azzal, akik valójában vagyunk, - azt azonban nem tudjuk, hogyan térhetünk vissza ahhoz, nem tudjuk, mit tehetnénk érte.Úgyhogy ismét az elméhez fordulunk, és még jobban belegabalyodunk a belső fecsegésbe. Megállás nélkül arról beszélünk önmagunknak, hogy mi történt. A probléma az, hogy igy képtelenek vagyunk elérni - önmagunkat.Úgyhogy, ha úgy érzed, ma valahogyan nem vagy önmagad, azt ajánlom fogadd meg az első tanácsom, és változtassad meg azt a döntésedet, hogy egyedül csinálod végig.Döntsd el, hogy újra felveszed a kapcsolatot a lelkeddel, aztán szánd rá magad, hogy SEGÍTSÉGET KÉRSZ. Olyasvalakit keress, aki nem vesz részt a történetedben. Beszélgess ezzel az emberrel! Észre fogod venni, hogy már önmagában ez az egy változtatás is nagymértékben megváltoztatja azt, ahogyan az életedben történő változásokat megtapasztalod."

Neale Donald Walsch