Ebben a zajos világban
hadd legyek a csend,
csendje az imának,
a nesztelen éjnek,
egy csodát meglelt
beteljesült reménynek,
csend egy könnycseppben
bánatban és boldogságban.
hm…
ha újra csend lehetnék
anyám karjában,
apám vállán,
ígérem jó gyerek lennék.
De már minden csendem
csak a tiéd,
én lennék a te csended
és te az enyém,
és amikor eljön a tél
a csendünkben szállingózó hópelyhek
hófehér hullócsillagok lesznek.

koszoru gabor