Sírni vagy nem sírni?

Számos tanulmány igazolja, hogy a sírás érzelmileg felszabadító hatású, és számos fizikai előnye is van (pl. méregtelenítés a könnyek által).

Miért érzik mégis legtöbben rosszul magukat ha mások előtt elsírják magukat? Miért negatív még mindig a sírás társadalmi megítélése? Vannak akik a fájdalomra nem (vagy sem) engedik magukat sírással reagálni.Főleg a férfiakra jellemző ez, hiszen a hagyományos nevelés szerint "a nagyfiúk nem sírnak". De meglepően sok nő is érzi úgy, hogy nem mutathatja gyengének magát, vagy hogy nem terhelhet másokat a sírásával. Itt rögtön két korlátozó hiedelmet is van: "a sírás a gyengeség jele" ill. "a sírásom másokat zavar, kényelmetlenül érzik magukat a környezetemben". Bár előfordulhat mindkettőnél, hogy bizonyos esetekben ez igaz, mégis ha valaki bármelyiket is általános igazságként őrzi a tudatalattijában ("falfeliratai között" - ahogy Gary Craig mondaná), akkor ideje azt kopogtatással felülírnia.

Kopogtatás közben páciensekkel gyakran tapasztalom meg, hogy könnybe lábad a szemük vagy remegni kezd a hangjuk, és küzdenek a sírás ellen. Ilyenkor bátorítom őket, hogy engedjék csak nyugodtan el magukat, nekem nem kellemetlen ha sírnak, sőt! Persze nem arról van szó, hogy a kopogtatás fájdalmas folyamat lenne, a sírás a feloldás eszköze lehet.

Barti Ildikó

Eft tanácsadó