DECEMBER 28. - APRÓSZENTEK NAPJA

December 28-a a kalendárium szerint az aprószentek napja.
A Biblia szerint, amikor Heródes meg akarta öletni a gyermek Jézust, Betlehem környékén minden fiú csecsemőt lemészároltatott. A Jézusért mártírhalált halt kisgyermekeket nevezzük aprószenteknek, és december 28. az ő napjuk immáron 1500 óta. A naphoz sok, elsősorban gyermekekhez köthető népszokás is kapcsolódik.

Vesszőzés

A legtöbb európai országban, és magyar nyelvterületen is sokáig, körülbelül a második világháborúig élő hagyomány volt a vesszőzés, melynek során a legtöbb helyen a fiú gyermekeket, néhány helyen a házról házra járó legényen a lányokat, másütt az egész családot, sőt még az állatokat is megcsapkodták frissen vágott vesszővel, hogy így a rossz szellemek ne lehessenek rájuk hatással, és a jövő évben minden szerencsétlenség elkerülje őket. Jók legyetek! Vagy mégse…

Az aprószentek napjához köthető hagyományok többsége játékos dolog, amit mi sem bizonyít jobban, mint az egyik mondóka, amit a fiú gyermekek megvesszőzése közben kell mondani a néphagyomány szerint:

Szófogadó légy, jó légy, Ha lenek küldenek, főnek menj, Ha főnek küldenek, lenek menj.

Azzal sem árt tisztában lenned, hogy hányan vannak az aprószentek, a hagyomány szerint ugyanis, aki nem tudja a választ, vagy nem felel azonnal, az bizony ma kikaphat. Bár a valós, bibliai esettel kapcsolatban nem tudhatunk számot, a különböző hagyományok szerint – attól függően, hogy az ország mely területén szegezik neked a kérdést – helyes válasz lehet a 365, a 144 ezer, de az is, ha azt feleled, minden sarokban egy szakajtóval.

Római gyökerek

Bár az aprószentek keresztény ünnep, valószínűleg, mint sok más, ez is régebbi hagyományokra vezethető vissza. A római korban például ezen a napon ajándékozták meg a gyerekeket, ezzel is magyarázható, hogy miért volt szokás a vesszőzni járó fiúknak régebben diót, mogyorót, esetlen néhány forintot adni.

Irodalmi vonatkozások

Bár az aprószentekhez köthető hagyományok játékosak és kedvesek, a nap eredete valószínűleg a történelem egyik legszomorúbb eseménye. Nem csoda hát, hogy több művészt is megihletett a kisgyermekek lemészárlása és a szülők felfoghatatlan bánata.

Arany János Ráchel siralma című versében például ezt írja:

Temetés lesz holnap.
Jertek el, oh jertek!
Látogassuk együtt a temetőkertet;
Nem irtózom többé;
Fektessük le halvány gyermekimet szépen –
Kik alusznak immár az Úrnak kezében,
Fiaitok közzé.
Íme, a szép tavasz kiesett az évből,
Egy nemzedék holt ki az emberiségből,
Nyugszik temetőben;
Serdül Bethlehemnek, felnő számos ifja:
De egynek se lészen születése napja
E két esztendőben.