"Minél inkább el akarod csendesíteni az elmédet, annál zajosabb lesz. Minél inkább meg akarsz szabadulni a szenvedéstől, annál erősebbé válik. Mégis mi lehet a kiút?Egyrészt meg kell látnod, hogy a gondolataid jönnek-mennek. Semmi közük hozzád. Mentális zaj. Természetesen nem a funkcionális gondolkodást értem ez alatt -amire a hétköznapi életben szükség van-, hanem a fennmaradó 95% gondolati tartományt. Megfigyelheted tehát hogyan pörögnek a gondolatok, egymástól teljesen függetlenül. Minél inkább irányítani próbálod a gondolataidat annál fáradtabb és kimerültebb leszel. De miért is akarod irányítani a gondolatokat? 

Mert azt gondolod, hogy fontos, hogy milyen gondolataid vannak. Ez megint csak egy gondolat. Valójában teljesen mindegy milyen gondolataid vannak, minden gondolat mentális zaj. A szenvedést nem a gondolatok hozzák rád, hanem az, ha ragaszkodsz hozzájuk (például pozitív gondolatok), vagy elfordulsz tőlük (például a negatív gondolatok). Az egó "kedvelem-nem kedvelem" játéka.
Tekintsd hát a gondolataidat annak amik. Összefüggéstelen mentális zajnak. Hagyd, hogy pörögjön az elméd, hagyj neki teret, hogy szabadon fusson. És akkor meg fogod tapasztalni, hogy az elme elcsendesül. Meg fogod látni, hogy a túlmozgásos és neurotikus elme mindig egy beszorított elme. Neurotikus, mert fontosnak tartjuk az elménkben megjelenő zajt. Nem, nem az! Egyáltalán nem fontos. Egyáltalán nem fontos ha azt mondja az elméd: "Olyan jól érzem magam ma, igazán meg vagyok elégedve magammal!", vagy azt hogy "Minden rosszul sül el az életemben!". Lényegtelen, mert mindkettő mentális zsizsegés csupán.Ezt felismerni annyit tesz, mint Ébredezni. Rájövünk, hogy egész életünket az elménk börtönében éltük, mert abszolút fontosságúnak tekintettük a tartalmát. Az elme praktikus, hétköznapi feladatok elvégzésére alkotódott meg. Ezt leszámítva, nem számít miről fecseg. Engedd meg, hogy fecsegjen, engedd meg, hogy szabadon rohanjon és olyan legyen amilyen. Csak figyeld meg a mozgását és lassanként kikerülsz a szorításából."

(Adyashanti)