„Van az a pillanat, amikor az ember úgy érzi besokall az emberektől... Úgy érzi, hogy a legnagyobb mentsvára maga a természet! Elvonulni, mint egy remete, ahol senki sem bánthatja... Nincs megfelelés, nincsenek elvárások. Csak csinálja a dolgát... ahol dolgozik a kéz és kikapcsol az agy. Csak dúl az a rengeteg energia ami végtelennek tűnik, mintha sosem merülne ki.
Arany középút a lelke mindennek, amit a nap minden percében keres az ember...”
(Noé)